Ma megint kopogásra keltem, ma sem kiáltottam ki, hogy "igen", sőt, ma még egy "jövök"-kel is megpróbálkoztam, mielőtt bejött volna az ürge, mondjuk, hogy már rajtam volt a nadrágom. Mondjuk, hogy azért volt, mert az "én jövök" és a "te jössz" franciában nem túl jól megkülönböztethető fonémák. Úgyhogy mondta, hogy csak ablakot jött tisztítani, amit elhittem neki, mert kiírták, hogy szerdától ez lesz a program. Két percet hazudott, én meg itt várom pizsamapólóban és a tegnapi farmernadrágban, mert nem merek elkezdeni átöltözni. Ennek a fószernak varázslatos képessége van, legalábbis úgy tűnik, olyasmi mint Rubené: akkor jön, mikor mutogatom magam.

El is bizonytalanodtam. Ha nem is kettő percet mondott, hanem tizet (mert felőlem ez is lehet) akkor még lenne egy kis időm. Mindenesetre korán van (tudom, hogy fél 11 semelyik unierzumban nem nevezhető koránnak, se este, se reggel), viszont keveset aludtam, úgyhogy szó szerint remegek, de jó, hogy nem alszom át a napot. Elmegyek és keresek valami zacskóslevest a nagy boltban. Amúgy rájöttem, hogy a franciák miért nem esznek levest: azért, mert - legalábbis a zacskóslevesek íze alapján - nem tudnak jó levest készíteni. Ha otthon is ilyen szar lenne a leves, most nem hiányozna. Csak azt nem tudom, hogy akkor honnan jön az átkozottul jó francia hagymaleves.

Végülis egy órát vártam, hogy visszajöjjön a fószer, mielőtt elindultam boltba, étlen, szomjan. Végülis nem jött. Végülis hazaértem és nem járt itt azóta sem. Végülis csak az én ablakom maradt koszos.

Irish pub

nem is olyan nehéz, csak most ez megy a fejemben. napok óta. de tény, hogy hiányoztok. meg Sutyi is.

József Attila sem tudott ellenállni neki, minden egyes alkalommal kuncogtunk irodalmon, mikor előjött a téma, úgyhogy ha neki lehet, lehet nekem is. Felvettem egy órát, aminek a célja a francia nyelv leírása. A tanár egy csodabogár, olyanokat mond, hogy "a természet nem jótevő, hanem valójában igen-igen veszélyes" meg "nos, igen, szükségeünk van mások nyomorára, mert megnyugtat minket [a saját helyzetünkkel kapcsolatban]." Ezeket leszámítva ez a legeslegunalmasabb órám. De amúgy Párizs oké.

És akkor álmomban megkérdeztem Danit, hogy én még hogyhogy nem hallottam őt hollandul beszélni. Aztán rájöttem, hogy azért, mert ők otthon is magyarul beszélnek, a kedvemért. Ezért. Sokat vagyok a belgákkal.

Lány pénisszel. Mondta, hogy most hagyta el a pasija. Megállapítottam, h a srác meleg volt.

Nem tesz jót a koránkelés, sokat álmodom.

Ma reggel, amikor a takarítónő kopogtatására keltem, nem ordítottam ki azonnal, hogy "igen?" mint eddig minden alkalommal. Azt mondtam, hogy "Attendez!", felkeltem, és elküldtem. Az ő anyanyelvén. Ennek következtében új ágyneműt nem kaptam, de majd meglátjuk hogy zajlanak a dolgok két hét múlva szerdán. Akkor újra próbálkozni fog.

Vagyis "Cover your cough", gondolom én, mert csak spanyolul és angolul írják ki, mindenhová, hogy hogyan ne add tovább az újinfluenzát. Az jó, hogy megtanultam rendre inteni a spanyolokat az anyanyelvükön, de több ponton vitatkoznék.

Először is miért pont spanyol? Azt hiszik, ők nem tudnak angolul és franciául, ha már itt vannak? A helyükben perelnék.

Másodszor, ellentétes okokból, miért nem magyar? Velünk miért nem ilyen kedvesek? Már találtam 4 magyar lányt is, kitartóan bújkálok előlük.

Harmadszor, azon is vitatkoznék, hogy csak kiírják, hogy hogy ne add tovább vagy kapd el, például ott van a mosdóban, hogy moss 30 másodpercig kezet, szappannal, és töröld meg, különben mind meghalunk. De nincs szappan, se kéztörlő. Ha én elkapom, tuti mind megdöglik.

Van egy dolog, amit mindig elfelejtek, pedig fontos: esélyt adni az idegeneknek arra, hogy megmutassák, nem is olyan idegen a természetük az enyémtől. Sokban hasonlítunk sokmindenkivel, csak néha ezt is elfelejtem. Mindig különbözni akarunk.

Az olasz lány azt mondta, hogy bárcsak olyan szeme lenne, mint az enyém. Erre én azt mondtam, bárcsak olyan szemem lenne, mint az övé. Azt mondta, beteg vagyok, én pedig ugyanezt róla gondolom. Tanulság ezúttal sincs.

Sipi mindig mondta, hogy csak ki kell várni, és kiderül, hogy mindenki alkesz. Ma volt először olyasmi jele, hogy igaza van. Az indiai házban találtam magam, miután a belga házban megvacsiztunk, wrapet ettünk, guacamole, husi, sült hagyma, sült paprika, sajti, paradicsom, és saláta tortillába tekerve. Olyan fini volt, hogy kettő után tök szomorú voltam, hogy nem fér belém több. Az indiai házban pedig elszabadult a pokol. Laza sörözésnek indult, de egyszercsak beállított valaki egy üveg abszinthtal, nagyjából kivégeztük, és a portugál házban egy Bridge-buli volt. Úgyhogy ez. Köszi Sipi, igazad volt mindenki alkesz, főleg a román csóka, aki nem is lakik itt. Érdekes, hogy földrajzi elhelyezkedéstől függ valamennyire,hogy ki milyen arc. Ő pölö jófej. Holnap sztem állatkertbe megyünk.

Emlékeztek a régi fajta lapos nyalókára? Piros tutira volt, meg sárga is, több színre nem emlékszem, de arra igen, hogy a sárga is néha narancssárga lett, mert szanaszét vágta az ember nyelvét, ahogy ettük. De ha rágondolok, még most is összefut a nyál a számban.

Amikor a rádióban meghallottam az ismerős hangzásvilágú dallamot, tudtam, hogy valami otthonit sikerült találnom. Csak kellemes mértékben kiszámítható és összességében számomra új, de biztos, hogy itt sem mainstream. Amikor pedig meghallottam a szöveget, ami valahogy úgy szólt, hogy "a magányos pázsit lelkéből fáradt sóhaj szakad fel", akkor biztossá váltam benne, hogy megtaláltam a helyi Kispált.

Ma nem tartott szünetet a 3 órás szeminárium alatt a prof, úgyhogy engedélyeztem magamnak egy pisiszünetet. Nem akartam elsietni, mert itt is vannak unalmas órák. A wc-k ugye minősíthetetlen állapotban vannak, már említettem. De ma nagyon sajnáltam, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem. A wckagyló tele volt jégkockákkal. Színültig. Meglepődtem, mi? Hogy honnan jöttek, nem is olyan érdekes, mint az, hogy hány mókás dologgal lehetne feliratozni. Jó lehetne gyulladt herékre, lyukat lehet pisilni bele - amivel nem volt kedvem kísérletezni, és végül, gyönyörű metafórája annak, hogy legszívesebben lehúznám a wcn ezt az egész tél-szitut. Persze még ezer más dolgot ki lehet találni.

Ma elkezdődött a fűtésszezon.

http://htf.atom.com/index.php/episodes/tv_episodes/wingin-it-part-1/

http://htf.atom.com/index.php/episodes/tv_episodes/wingin-it-part-2/

például kicsi sörök, amik még egy csecsemőnek sem ártanak

elcseszett szakdoga-cím leadás, mert a rendszer cseszettül elcseszett

meg fura álmok, mára például a tenyerem néger lett a négertől, akivel isten tudja mit csináltam, én azt hittem, csak táncolunk

meg például van olyan órám, amit még mindig nem láttam, de el kellett döntenem, hogy akarom-e

és van igazi franszia bankkártyám, ami szintén jó nagy átcseszés, mert úgy volt, hogy tejel a bank, ha őt választjuk, mert itt ez a rendszer

meg van új, olcsó bokacsizmám, amitől műanyagszagú az egész elcseszett szoba

meg van egy zsák bűntudatom, amiért nem beszélek minden nap a szüleimmel, és amikor mégis, akkor sem szívesen

ezen kívül még van egy doksi, amit még mindig nem küldtem vissza az egyetemnek, pedig két hete lejárt a határidő

van egy csomó kérdésem, amiket nem tudom hogyan és kinek tegyek fel

van a lengyel lány, akinek ma este kellett volna ünnepelni a szülinapját, de az a lány túl elcseszett az ünnepléshez

és ma este van salsa, de mivel nincs mozgáskultúrám, vonakodom elmenni, pedig biztos mókás lenne

van egy fájó hüvelykujjam, mert még a reggeli narancs is elcseszett volt délben

van egy csomó lemaradásom és kételyem a tanulmányaimmal és a jövővel kapcsolatban

és a kapcsolatról jut eszembe, hogy az is van, elcseszettnagytáv-kapcsolatom

de fő, hogy ez mind van. Gazdag vagyok.

Most pedig Happy Tree Friendset nézek, hadd dögöljenek a kis rohadékok. muuuhahaha

Úszunk Danival a világoskék tengerben, gyönyörű a víz. Egyszercsak furcsa köd ereszkedik a vízre, vagy inkább csak nagy lesz a pára, és még egy szivárvány is megjelenik. Megmutatom neki, aztán elnéz a távolba és annyit mond: "Cápák". A karjába fog és lassan elkezd velem kifelé úszni. Nem kapálózom, nem csinálok semmit, látom a cápákat a víz alatt valahogy, követnek. Érzem, hogy remeg. Nincs olyan messze a sárga kőfal, lehet, hogy odaérünk, de nem tudnánk kimászni úgysem. Nem félek, csak arra gondolok, hogy ez nem lehet igaz. De mindig is tudtam, hogy valahogy így fogok meghalni, egy lehetetlen helyzetben, mint például lezuhanok valami irtó magas helyről, és bőven lesz időm arra gondolni, hogy "basszus" de semmi több. Valahogy úgy, mint Jeff Dunham halott terroristája, Achmed: -Mi volt az utolsó dolog, ami halálod előtt átfutott az agyadon? -A seggem.

Szóval kurva jó reggelt. Hogy jobb kedvre derüljek, csekkoltam Krúdyt, és ő annyit írt, hogy "Cápa: Utazás." Nem mondod...

Ha ma sem megyek táncolni, csúnya sírás lesz a vége.

Mindig ámulattal csodáltam az egyetemi kiadványokban a képeket, feketék, fehérek, tarkák egymás hegyén-hátán. Micsoda diverzitás, milyen faszán működik, jé, lehet ezt így is, szoktam gondolni. Nem is nagyon tűnődtem ezen mostanában, de ma a menzán jött egy nő fényképezőgéppel, hozott egy feka srácot és leültette 2 fehér csaj mellé, mindenféle instrukciókkal, üljél közelebb, most nézz érdeklődően stb. ("Szeresd a kamerát!") Aztán 10 perc kattintgatás után mondta hogy jó lesz, most írják alá, h használhatják a képet. Aláírták. Fényképezőgépes nő balra el. Srác az asztalnál fejezte be az ebédet, de nem is a lányok mellett. Csalás.

Metrón is, menzán is, azért egy kicsit észre lehet venni sztem. A fekák a feka spanjaikkal szoktak ülni többnyire, a világosabbak pedig világosabbakkal. Nemtom miért van ez így. Elég suttyók vagyunk, asszem.

Ezenkívül hibás a mátrix. Tegnap is jött ugyanaz az első ránézésre rossz arcú bácsi ebédkor és ma is jött ebédkor, sőt, elmenni is láttam, aztán elmentem iskolába, és mivel nagylány vagyok már és nem tévedek el úgysem, hát eltévedtem, és megint keresztezték egymást útjaink az első ránézésre rossz arcú fószerral. Nem félek, csak kíváncsi vagyok.

Igen, a szakdolgozati címbejelentővel foglalkozom amúgy, nem, ma nincs iskola, majd 2 hét múlvától lesz csak, igen, ez furcsa, és igen, nekem a legjobb. (Egy-két dologtól eltekintve, persze.)

Épp a kultúrát kell definiálnom. Kis k-val, vagy naggyal, mert nem mindegy nekik, valaki már így definiálta, aszerint, hogy mit fed le. Ha civilizációt, (azok a dolgok amikre gondolunk, ha kultúráról beszélünk), akkor nagy K, ha minden mást, mint pl. viselkedést, akkor csak kicsi. Mivel még most sem tudom magamnak definiálni, hogy én mit értek alatta, olvasok. Szorgalmasan. De amikor ilyen szerzőbe fut bele az ember, hogy John Strange, akkor érzi, hogy vagy egy szemérmes magyar szerzővel van dolga, vagy pedig fantáziátlan pornósztárral. A kérdést akkor szeretném eldönteni, ha elolvastam, amit írt.

De előtte egy kis zoológia, ha nem így kell írni, akkor is állatokról lesz szó.

A képekből több következtetést is levonhatunk.

1, az állatok, úgy mint pl zebra, orrszarvú és víziló, alapvetően nem nagyon különböznek egymástól, ami a küllemüket illeti.

2, szeretnek szaporodni

3, vannak, amik csak szeretNÉnek, ilyen az orrszarvú, ami sajátos lábelrendezése miatt képtelen nemi életet élni

4, de alapvetően mindhárom kihalásra ítéltetett

5, szeretem a gumicukrot

6, nem paráználkodom.

Ma megint tűzriadó volt. Mondom, olyan ez, mint otthon, kisebb változtatásokkal. Itt nem éjjel van, hanem nappal. És valami tényleg ég. Általában a konyha, kicsit sok itt a gyökér.

Le kellett volna adni a szakdoga címbejelentőt. Megint. Pánik. De most jogos. Kértem haladékot, meglátjuk megkapom-e, aztán meglátjuk mire elég 2 nap haladék. Izgiiii... mindenesetre örülök, h mintegy isteni sugallatra tegnap vettem vodkát. Persze a thesis proposal-ön fogok filózni, de azért a tudat megnyugtat.

Végre megint kisütött a Nap. Talán van remény.

1, tout abus sera puni

2, toute sortie est définitive

Az első metrón stb. van, a piros kar alatt, hogy ha meghúzod meghalsz, szabad fordításban, ugye. De igazából annyit tesz, minthogy a visszaélés meg lesz torolva.

A másik szórakozóhelyen. Ha egyszer kimentél, vissza nem jöhetsz.

Tegnap volt Párizsban a Nuit Blanche. Ez az az éjszaka, amikor meg lehet látogatni mindenféle intézményt éjszaka, mert nyitva tartanak. Az elnevezést illetően nem vagyok biztos, hogy mire utal, de vagy arra, hogy égnek a lámpák, vagy arra, hogy úgyis kiesik, amit láttál.

Az este az én paprikáscsirkimmel indult, amit ők "goulash"-nak hívnak, de mindenkinek ízlett, úgyhogy olyan bókokat kaptam, hogy belepirultam. (Kösz, Magyarország, a kultúrát, köszi anya, hogy elmondtad, hogy kell.) Amúgy tényleg fini lett, csak híg volt a lé, mert türelmetlenek voltak. Tudok főzni. Most már férjhez mehetek?

Fél 12 előtt elindultunk az éjszakába, és első utunk a Jardin de Luxembourg-hoz vezetett, de már a metró kijáratánál alig jutottunk tovább, pedig volt egy csudanagy diszkógömb, de akkora, hogy amikor angolul meg franciául rámutogattak nekem, annyit tudtam mondani, hogy "Baszki, ez télleg kurvajó!", aztán rájöttem, hogy ez nem elég, úgyhogy le is fordítottam ("Wow!"), hogy mindenki értse. Lenyűgöző volt.

Hanne, Fréderic és a boros srác

Ezután elsétáltunk a hömpölygő tömegben - igazából nem kellett sétálni, elég volt néha megemelni a lábunkat, vitt a tömeg, - a Pantheon elé, ahol zenéltek és fanfárt jártak a népek, de ez nem volt olyan izgi, úgyhogy kibontották a dobozos bort. (Három liter, és azt mondták, hogy az ára really interesting volt, és hogy ahhoz képest nem is olyan rossz, nyugodtan igyunk. Nyugodt voltam.)

Mivel azt mondták, hogy a Szajna partja jó, oda is elmentünk, ha már egyszer. Összefutottunk Feka Tasszal, az énekessel Montparnasse-ról, sör volt az egyik kezében és egy cigi lógott a szájából, Hanne megkérdezte, de nem játszott már többet, majd legközelebb, azt mondta.

A Notre Dame-nál majdnem elvesztem, bor és tömeg jó kombó. Aztán mégsem vesztem el, de hamar azt kívántam, bárcsak elvesztem volna, mert az apró indiai, Malu (fizikus, PhD :o) véget nem érőn nem vicces viccekkel szórakoztatott minket, mint pl. why is 6 afraid of 7? because 7 ate 9.. hááááháááá. Az ő előadásában why is 7 afraid of 6? because 6 7... no. wait.. stb. De amúgy édi ember, azért volt olyan jó kedve, mert végre egy kicsit otthon érezte magát, neki a párizsi utcák olyan kihaltak.

Nyilvános wc

Mindenki kis világító matricákat viselt, és addigra nagyon akartam egy piros szivecskéset, naná, úgyhogy meg kellett találnunk a forrást. A városháza volt a tipp, bejött, de elkéstünk. Katasztrófa. Mivel a boros srác elveszett, más forrást kellett találni, egy kicsi kávézó-étterembe ültünk be. A pincérek parasztok voltak. Kétszer annyiba került a bor, mint amit ígértek, és legalább tízszer annyiba, mint amennyit ér. A piros párna velem jött, de reggelre rózsaszínnáváltozott, ami nem baj, mert szép. Tényleg tetszett.

Ide majd elviszlek titeket, mert ajándék párna jár a borhoz

Aztán volt egy híd, ahol zene volt és kék meg zölden világító kockák, de végülis nem táncoltam reggelig, mert nem táncolt senki.Szomorú, de igaz.

Fél hétre már haza is értünk, lassan fel kéne deríteni az éjszakai buszokat, mert ez így nem állapot, hogy minden éjjel lejárom a lábam.

- You know you're getting smarter tonight.

 - You know I'd rather be getting lucky.