Újra itthon. A tegnapi nap nem volt egyszerű, apám, a hős, levezetett ezernégyszáz istentujahány kilómétert, úgy, hogy két nappal azelőtt épp így megtette. Persze azt mondta, hogy felváltva vezetünk majd, hiszen mindhármunknak van jogsija. Persze nem hagyta, hogy vezessünk, de nem baj, én úgyis kényelmesebb vagyok annál, semhogy erősködjek, a nővérem mögött meg senki sem akart meghalni. (muhaha.) Mivel rengeteg időnk volt és verőfényes napsütés, Reimsben megnéztük a katedrálist. Szép. Nem fényképeztem le, de rajta van akármelyik képeslapon, meg benne van az internetben is, például.

3 óránként szépen megálltunk, és mondjuk 9 óra elteltével kezdett elfogyni a türelmünk. Az idővel mákunk volt, cswak egy szakasz volt, ahol majdnem meghaltunk, ott is csak azért, mert azzal szórakoztattam őket, hogy 3 percenként bejelentettem, hogy fázik a lábam, mert szerintem vizes a cipőm, erre apám elkezdett mindent megnyomkodni, hogy ne fázzon, persze hátra semmi sem fúj, (ezért is ültem oda,) de csak egy másodpercre tekintett le és ez elég volt arra, hogy ne tűnjön fel neki egészen időben, hogy az előttünk haladó autó és közöttünk jelentősen csökken a távolság, mivel azok ötvennel haladnak, ketten, a német autópálya közepén. De persze nem haltunk meg, mert apám néha hős még most is, satufék, de alap, hogy nem a bólintós, hanem annyi, hogy ne menjünk bele, amíg mellémanőverez. Fasza volt :) Utána megbeszéltük, hogy ki mit látott. Részemről én csak annyira emlékeztem, hogy a kormányt nézem, ami jobbra-balra mozog, és az megy a fejemben, hogy "baaaaaszkiiii :O", a nővérem szerint világított a féklámpa, (szerintem nem voltak kivilágítva), apám pedig figyelte, hogy elférjen mellettünk a mögülünk százhatvannal érkező béemvé. Mi azt is észrevettük, hogy apám második mozdulata az volt, hogy benyomta a vészvillogót. Ő nem, ezért meg is kérdezte nővéremet, hogy ő volt-e. Rákenról. :)

Az első kilenc órát bárgyú mosollyal az arcomon álom és ébrenlét között bólogatva töltöttem. Utána unatkoztam és zenét hallgattam. Aztán mikor azt is meguntam és sötét lett és olvasni sem lehetett, énekeltünk, mint gyerekkoromban. Az utolsó fél órában pedig olyan katasztrofális volt a helyzet, hogy unalmamban ideológiai vitába keveredtem apámmal az empátia értelméről. Persze ez hiba volt, mert meggyőzött, hogy nem csak az elképzeléseim marhaságok, hanem én is teljesen kuka vagyok. 16 diadalmas óra elteltével megérkeztünk, anyám hideg vacsorával várt minket és meleg szeretettel. Jó volt.

Párizs is jó volt, egyszer biztos visszamegyek. Van 5000 Ft lerepülhetőségem az eerfrancnál, vagy hol. Sok mindent láttam. Sok ígéretet kaptam, hogy nyáron feltétlenül találkozunk Magyarországon. Lék Balaton és Bjudöpeszt. Meg hot szpringz és Denjúb. Djőr és termöl vótör. Ez mind kell nekik, meg persze én. All the beauties of Hungary. Napersze. Stílusos voltam és nem köszöntem el senkitől, a buliból, ahol utoljára mulattam, részegen és szó nélkül szöktem meg. (Bocs bébi a részeg smsért meg msnért, de úgyis jót mulattál.) Most pedig remegve várom a következményeket, kíváncsian figyelem, hogy vajon a régi életem visszafogad-e még. Meg hogy én visszafogadom-e. De ez már egy másik történet.

ú gecó.

Ha továbbra is ennyi édességet eszem, mint az elmúlt 3 napban, nem is megbetegszem, hanem egyenesen elkárhozom.

Nemtom. De nap mint nap feltesszük magunknak a kérdést, és mikor azt hisszük, sikerült megtalálnunk a választ, kiderül, hogy mégsem. Mindenki ismeri ezt : ha lenne valakim, ha meglenne a vizsgám, ha megkapnám a munkát, ha csak egyszer ne késném le... akkor. Napersze. Mondhatnám, muhaha. Mert akkor sem jó. Úgyhogy nem is válaszolok, mert nem tudom hol rejtőzik, de szerintem nem rejtőzik, csak azt sem tudjuk mi lenne jó.

Viszont ma egyáltalán nem ezt kerestem, és tudtam, mi lenne jó. Köröket futok napok óta, hogy hazamehessek. Holnapra is ugyanez a program, mivel semmit sem sikerült intézni. Tekintve, hogy megígértem magamnak, hogy megveszek egy könyvet, ami hasznosnak tűnt, sőt, államvizsihez is jó lesz szerintem, elmentem könyvesboltba. Nagyon bölcsész. És... hát én most olyan boldog vagyok! Megvan a könyv, amit kerestem, de persze mielőtt megtaláltam volna, választottam egy szókincsfejlesztős nyelvtankönyvet (feladatokkal), egy idiómaszótárat szakdogához (tomber dans les pommes - szó szerint az almák közé esni - elájul), egy szinonimaszótárat (nécessiter : réclamer, appeler, commander, demander, exiger, requérir, impliquer, déterminer, motiver) szintén szakdogához, és amit már nagyon régen szerettem volna, egy angol-francia kétnyelvű szótárt. Csak egy egészen kicsit, oda-vissza szótár, a franciámban lévő lukak betömésére. Mint hogy hogy a rákban van az, hogy pók. Megilyenek. Benne van az is, hogy hogy mondják azt, hogy bulémia. Pedig ugyanaz. És középen, mivel gyépéseknek készült, van kifejezéses rész is, hogy hogyan kell azt mondani a bankban, hogy "az automata elnyelte a kártyámat" (Mindig eszembe jut Kova meg Az utazó alkoholista kéziszótára, amiben olyanok voltak 14 nyelven, hogy "Elnézést, hogy levizeltem a cipőjét". Szerettem a magyaróráinkát. Köszönöm.) Visszatérve a szótáramra, hátezvalami csodálatos. :) Bárcsak használnám majd.

de amikor bementem a szupermárketbe, pittyegett a táskám. Mivel nem jött senki, hagytam a picsába, bár gondoltam rá, hogy kifelé jó lesz. Áldottam az eszem, hogy nálam van a blokk mindenhez. Aztán kifelé is pittyegett. A pénztáros furán nézett, de megint nem jött senki, ezért hagytam a picsába újfent és lassan elsétáltam. Akkor már elmentem gyógyszartárba is, befelé pittyegett, de mivel nem én voltam az egyetlen, a fiatalember, miután az előttem lévő nőről nem derítette ki, hogy mije szólaltatja meg a riasztót, hozzámlátott. Kedvesen.

-Honnan jöttél?

-...

-Anglia?

-Nem, Ma...

-Írország?

-Nem, Ma...

-Fenébe, aszittem. Szóval honnan?

-khm. Magyarországról.

-hm. Értem. És hogy tetszik Párizs? Drága, mi?

Ezután meg mernék esküdni rá, hogy egy apróbbat kacsintott, beengedett, és biztosított róla, hogy kifelé várni fog, hogy átkutasson. Az ajánlat visszautasíthatatlan volt. Kifelé is csipogtam, a srác rám uszította a másik srácot, az illedelmesen köszönt, belenézett a táskámba 1 méterről, majd meggyőzték egymást, hogy rendben van, úgyhogy mehetek.

Két dolog:

1. ha ilyen egyszerű, el kéne kezdenem lopni.

2. azt hiszem, a srác azt hiszi, hogy megvolt a napi jócselekedete, azzal, hogy eleresztette egy csóró kis balkánit. *

*Megjegyzem, hogy ezek után nem mertem nem venni semmit sem, úgyhogy most van kézkrémem, akciós volt, de akkor is drága, meg füldugóm, mert az meg kell. Tiszta hülye vagyok.

Mint tudjuk Jamie Oliver nekiállt évekkel ezelőtt megreformálni az egybesült királysági menzákat. Táplálékszükséglet-alapú étrendet állított össze, levette a napi menüről a sültkrumplit és jelezte, hogy a Turkey Twizzler nevű csodát hanyagolni kéne, aminek az lett a vége, hogy kitiltották a menzákról ezt az ételt.

Turkey Twizzlers - jám.

Hogy a reform vége mi lett, azt nem tudni, mindenesetre a Timesban megjelent cikk alapján elég vitatott az egész. Mintha a gyerekek nem annyira szeretnék a nem mű kaját, ott legalábbis. De én személy szerint, ha véleményem lehet, üdvözlöm a változást, hajrá, szívesen ennék most ott a menzán. Persze nem biztos, hogy 10 évvel ezelőtti ízléssel is így tennék.

Lényeg a lényeg, hogy itthon majd a Buday fogja elkezdeni a menzareformot. Ő nem akar olyan radikális változást, csak évi 50 új receptet bevezetni, aminek köszönhetően 4 év alatt összeállna egy olyan rend, ahol a gyerekek minden nap mást és jót ehetnek. A helyükben én ezt nem tenném, mert jó néha ugyanazt is enni. Ha jó. (Nagyon hiányzik a sülthusi rizzsel és meggymártással. Senki sem csinál olyan meggymártást, mint annak idején a Kazinczyban. Büdös volt a tálca és koszos volt a hely, rágó volt a szék alatt és nem volt szalvéta, kaja volt a falakon és egymás szájában ettünk, de... ez nagyon hiányzik!) Mindazonáltal örülök neki hogy itt is változtatnak, tegyék, ha tényleg nem lesz drágább, csak a konyhásnénikkel kell megküzdeni, ők kemény dió szerintem.

Az egészséges étkeztetést valóban érdemes lenne elkezdeni a menzán. Érvnek jelenleg azt hozzák fel, hogy sok gyerek szinte érintetlenül viszi vissza az ételt. De tény, hogy van egy bizonyos kor, amikor csak piszkálni szeretjük az ételt, ők pedig arra alapoznak, hogy azért van ez, mert az étel a rossz. De úgy emlékszem, hogy körülbelül 14 éves koromra (4 év alatt) megszerettem a menzakaját. Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy ez a szoktatásnak, vagy a koromnak volt-e köszönhető, de tény, hogy addigra szerettem a gombát is, amihez biztos, hogy nem ott szoktam hozzá. Mindegy, egy próbát megér. Hogy a gyerekek megegyék a menzai ebédet. Hogy elég energiájuk legyen szaladgálni, nőni, meg tanulni, ahogy érvel Buday, a nol cikke szerint. Szerintem meg van elég energiájuk, azért dagadtak. És szerintem Jamie legalább akkor nem volt dagadt, amikor elkezdte a reformálást. Most sem az asszem. A hitelesség jó. Csak a hitelesség... hiteles.

Egy dolog azért szomorú. Kiderült, hogy több melegítőalsóm van, mint ahányszor elmentem futni.

Mákos vagyok, mert idejében felhagytam a dohányzással. Nemtom mondtam-e már. Remélem anyáék nem olvassák, mert ők nem büszkék lennének rám, hanem haragudnának, amiért hülyére próbáltam venni őket mintegy 7 éven keresztül. Lényeg, hogy a mai sikerélmény is ehhez kötődik, hogy ugye járok futni, és sok idő óta ma történt meg először, hogy sikerült a lábamat is annyira lefárasztani, mint a tüdőmet. Nagyszerű érzés! A lábaim ólomnehezek, kajak kapok levegőt, a fejem pedig töküres. Előre új, okos én!

Tegnap mulatni voltunk, elmentünk lengyel csajhoz román meg csilei csávóval. Buli után felmentünk a cuccokért a csajhoz, csilei csávó pedig kijelentette, hogy ő itt alszik. A lengyel lány ágyában. De csak egy órát, amíg nem jön a metró. Győzködtem, győzködtem, már vagy 20 perce, de hajthatatlan volt, úgyhogy leléptünk. Megbeszéltük, hogy a lengyel lányt sem zavarja, még írtam is neki smst, hogy szóljon, ha menjünk vissza, persze biztosra vettük, hogy feleslegesen, mert ő is akarja. 5 perc múlva kaptam tőle egy smst, hogy írjak, ha hazaértem. Még 5 perc múlva a csilei csávó írt : 'She asked me to go. Right now i'm on my way back.' Istenem, tévedtünk. Mégsem akarta.

ami lemegy még. Persze friss és király, paprikaparadicsomhagymacukkini és tojás, ami működik. Holnap meglátjuk. Otthon akarok lenni. Itthon vagyok, csodás itt, de itt nem tudom befejezni. Legyen már vége. Meg persze hiányoztok. De azok is hiányozni fognak, akik itt vannak. Sokat kell még tanulnom, mert egyelőre úgy látom, hogy ez elég szopás. És furák itt a rövidek. Oltás. Biztonságra van szükségem és békére. Egyszerű.

 van ember aki nem ismeri? nem is szeretem a hip-hopot, nem nekem való, de a téma zseniális. tüpptütüpptüpptüpptütütütütütüppp

Most értettem meg, mit kell Richard Gere-en enni a Pretty Womanben. Van ami időbe telik.

Rizs egyrészt az, hogy végeztem mindennel, ma leadtam az utsó beadandót is. Nem biztos, hogy nem buktam meg, de majd kiderítem. Jó lenne, ha meglenne mindenem, mert akkor otthon elfogadtathatok dolgokat, anélkül csak elcsesztem a félévet. (Persze nem, mert itt is értékes, számomra fontos embereket ismertem meg, volt részem pár mókában, amit inkább meg sem említettem, mondjuk inkább, hogy nem emlékszem és nem utolsó sorban eltöltöttem pár hónapot Európa egyik fővárosában, ami már akkor is megérte volna, ha nem csinálok semmi különöset.) Lényeg, hogy jobb lenne, ha meglennének a tanulmányi dolgok.

Másrészt a rizs az, amit megeszünk ugye, a "rizs hussaa'" kombóban. Itt nyugaton nem ragadósan szeretjük. Ázsiában csak ragadósan szeretik. Ha itt valaki ragadósra csinálja, jól kinevetjük. Ha ott valaki nem ragadósra csinálja, jól kibaszik magával. Ez már csak így van. A változatosság gyönyörködtet.

Két perce ugyanazt a 4 mondatot olvasgattam. A syntax cefetmód zavaros tud lenni, különösen egy idegen nyelven, és különösen úgy, ha az elején nem figyeltünk oda. Én nem figyeltem, úgyhogy megszoktam, hogy időbe telik, míg leesnek a dolgok. Már majdnem megértettem, hogy mi is a rejtélyesnek tűnő kapcsolat. De kiderült, hogy csak kettőt lapoztam véletlenül.

Ugye van az, hogy min. 40 oldalt kell írni, meg hogy van kettő szakom plusz egy fél, ami mondjuk 100 oldal összesen. Ugye ez ijesztő. De ugye van az is, hogy ugyan tegnap óta már 8 órát töltöttem ugyan a könyvtárban, de írtam már 7 oldalt. Persze nem szakdolgozat és persze utómunkálatok kellenek, sok, de elképzelhető, hogy lehetséges egy szakdolgozatot megírni. És ha egyet lehet, akkor lehet kettő és felet is. Gyors fejszámolás szerint elviekben cirka 100 óra alatt is elkészülhetne, amennyiben nem aludnék, és legfeljebb nyelésre, harapásra és pisilésre tartanék szünetet. Biztató és egy kicsit megnyugtató is.

Amikor még fiatal voltam egyszerűbb volt tájékozódni az emberek között. A rebellis kis köcsögök hosszú hajat növesztettek, vagy kopasz fejet borotváltattak és bakancsot húztak. Messziről ki lehetett szúrni, hogyha valaki valamit akart közölni a külvilággal, ami ismerjük el, hasznos. Abba nem megyek bele, hogy megfejtsem, ez az üzenet pontosan miben állt, de annyit mindenképp megállapíthatunk, hogy olyannyira el akarták mondani, hogy az egész kinézetüket alárendelték, mert megtehették.

Ezek a rebellis kis köcsögök mostanra ostoba f*szok lettek. Öltönybe bújtak, de legalábbis normális ruhába, hajat vágattak/növesztettek, nekem pedig néha percekbe, de van, hogy órákba telik, mire rájövök, hogy itt valami nem stimmel. Mondjuk mikor derült égből villámcsapásként elkezdenek zsidózni, feketézni, arról beszélni, hogy az ország mekkora szarban van és bezzeg mikor még pontpontpont ésatöbbi. Ez valahogy nem kóser. Jobban szerettem, mikor előre láttam, mire készüljek.

Bírom mikor társadalmi-életet élni jönnek könyvtárba az emberek. Persze, hogy igazából csak irigykedem, hogy épp nincs társaságom, még inkább, meg azért, mert az ő dolguk láthatólag még várhat. Az enyém kivételesen nem, ezért blogolok a könyvtárból. Mindenesetre a néhány röhögcsélősnek köszönhetően jönnek tanulni a többiek füldugóval. Még csak nem is a zenére gondolok, hanem a klasszik színes füldugóra, amit a jómunkásemberek arra használnak, hogy ne süketüljenek meg a gépek zajától. A mai fun-fact az, hogy ezek a munkavédelmi füldugóg arra találtattak ki, hogy a gépzajt kiszűrjék, az emberi beszédhangot viszont ne, egyrészt így ha kiáltanak, hogy "Vigyázzá' Józsi!" akkor meghallod, másrészt pedig nem kell a koszos munkáskézzel a füledben turkálni. Reggel beteszed, este kiveszed. Jó, mi? *

*Persze az is lehet, hogy feltalálták a suttogás elleni füldugót is már. Ha létezik, kérek.

Álmomban megettem egy túrórudit. Kicsi volt és egy kicsit olvadt, de mint tudjuk, az úgy is finom, persze annak, aki szereti. Nem is értem, hogy miért nem lopta el az ötletet a többi nép. Azt hiszik, hogy mert van nekik baklavájuk, crème bruléjük, brownie-juk vagy sajttortájuk, már nincs is mit hozzátenni. Pedig a túrórudinak mindig van hely.

Az este elment inni én meg otthon vártam. Mivel nem jött, lefeküdtem aludni. Amikor éjjel felébredtem, még mindig nem volt mellettem és nem esett jól. Biztos még mulat. Biztos elment valakivel. Biztos túl részeg. Kinyitottam a szemem, hogy megkeressem a telefonomat és körülnéztem a szobában. Mégiscsak hazaért. Ott feküdt szobatárs ágyában a fal mellett, fél könyékre emelkedve, és simogatta a szép haját, de olyan szeretettel az arcán és a mozdulataiban, amilyet azt hiszem nem is lehet tettetni. Szobatársnak jól esett. A fojtogató féltékenység és megalázottság felkúszott a torkomba. Nem szóltam, nem csináltam semmit. Mit is lehet ilyenkor csinálni? Lehet egyáltalán bármit? Semmi sem oldja meg a helyzetet. Minden elromlott. ("Minden egész eltörött, minden láng csak részekben lobban, minden szerelem darabokban, Minden egész eltörött"). Mérhetetlenül fáj. Reménytelenség. Aztán nagylevegő és felébredtem.

Nem értek egyet azzal, hogy ez a bizalomról szól. Mert arról szól, hogy a bizonytalanságot tudd elfogadni.

Itt is narancssárga az és, ha esik a hó.

Leány+pénisszel - érdekes, de emlékszem az álmomra. az én hibám.

régi+nyalókák - ez közös érdeklődés

idétlen+szó - ez szintén

kámaszutra - és ez is.

fini+univerzum - ez pedig zseniális. rá is kerestem, nem tudom, hogy mit akartak találni, de szerintem nem is baj. Az univerzum fini. * Erről egész sokat lehetne elmélkedni.

* a francia fini szó a szintén francia finir befejezni, befejeződni stb. ige participe passé alakja, jelentése ilyesformán: befejeződött, vége van. Meg persze azt is jelenti, hogy finom. Mármint magyarul.

Milyen modorosan fogalmaztam. Bocsánat.

Küldtek velem kaját. Utazóskaját. Legalább 15 órát volt melegben. Bakonyi csirke tejföllel. Most kicsit furcsa íze van, de megeszem, mert szeretettel készült (és gombával és tejföllel).

A családom szeret, csak nem tudom mik a szándékaik velem.

Olyan, mint ha el sem mentem volna. Mintha haza sem látogattam volna. Nem a rossz értelemben, persze, csak olyan, mintha álom lett volna. Annyi különbséggel, hogy kicsit valóságosabb.

A belgával minden oké, szövi a világmegváltó terveit, románcsávó még mindig depis, hajtja a csajt, aki szerintem nem is érdemes rá, de még mindig nem vallja be, indiai nincs itt, de üdvözletét küldi és holnap találkozom a lányokkal órán. Kíváncsi vagyok, milyen volt a lengyel lány karácsonya, merthogy velük volt a kínai lakótársa is. Érdekes. Remélem mentek éjféli misére. Majd ápdételek.

A gépen defelé majd' összefostam magam mert majdnem meghaltunk. (Minden a legnagyobb rendben volt, felhős volt az idő, de csak a felhők alatt, persze, mert fölötte napos.)

Beadandót kéne írnom, a múlt hétre. Asszem kicsit csúszok.

Megbuktam a túl könnyű irodalom szigorlaton, tudtam én, tudtam én, csak derülne ki, hogy hogyan kell átmenni, mert ettől megőrülök.

Megőrültem.

Amikor hazajöttem, az első dolgok között volt inni egy gólyaváras kávét. Emlékeimben tökéletes kávéként élt, nyilván a tejeskávé, nem a fekete, a kávé a tej és a tejhab tökéletes aránya és a kávé tökéletes íze, kevés mézzel, hogy értelmet adjak a méhek létének. Órák előtt, között és után a legjobb dolog, ami az egyetem közelében fellelhető. De akkor csalódnom kellett. Nem is volt olyan finom. Én jobbat csinálok.

Viszont ma, szigorlat után elmentem a nagy havazásban egy kávéért és megint ugyanolyan volt, mint régen. A kávé. Úgy látszik ez is olyan dolog, amiért meg kell dolgozni előbb. Megint bizonyítást nyert a tétel, hogy semmi sem jó, ami ingyen van.