Tegnap mulatni voltunk, elmentünk lengyel csajhoz román meg csilei csávóval. Buli után felmentünk a cuccokért a csajhoz, csilei csávó pedig kijelentette, hogy ő itt alszik. A lengyel lány ágyában. De csak egy órát, amíg nem jön a metró. Győzködtem, győzködtem, már vagy 20 perce, de hajthatatlan volt, úgyhogy leléptünk. Megbeszéltük, hogy a lengyel lányt sem zavarja, még írtam is neki smst, hogy szóljon, ha menjünk vissza, persze biztosra vettük, hogy feleslegesen, mert ő is akarja. 5 perc múlva kaptam tőle egy smst, hogy írjak, ha hazaértem. Még 5 perc múlva a csilei csávó írt : 'She asked me to go. Right now i'm on my way back.' Istenem, tévedtünk. Mégsem akarta.

Sipi mindig mondta, hogy csak ki kell várni, és kiderül, hogy mindenki alkesz. Ma volt először olyasmi jele, hogy igaza van. Az indiai házban találtam magam, miután a belga házban megvacsiztunk, wrapet ettünk, guacamole, husi, sült hagyma, sült paprika, sajti, paradicsom, és saláta tortillába tekerve. Olyan fini volt, hogy kettő után tök szomorú voltam, hogy nem fér belém több. Az indiai házban pedig elszabadult a pokol. Laza sörözésnek indult, de egyszercsak beállított valaki egy üveg abszinthtal, nagyjából kivégeztük, és a portugál házban egy Bridge-buli volt. Úgyhogy ez. Köszi Sipi, igazad volt mindenki alkesz, főleg a román csóka, aki nem is lakik itt. Érdekes, hogy földrajzi elhelyezkedéstől függ valamennyire,hogy ki milyen arc. Ő pölö jófej. Holnap sztem állatkertbe megyünk.

Tegnap volt Párizsban a Nuit Blanche. Ez az az éjszaka, amikor meg lehet látogatni mindenféle intézményt éjszaka, mert nyitva tartanak. Az elnevezést illetően nem vagyok biztos, hogy mire utal, de vagy arra, hogy égnek a lámpák, vagy arra, hogy úgyis kiesik, amit láttál.

Az este az én paprikáscsirkimmel indult, amit ők "goulash"-nak hívnak, de mindenkinek ízlett, úgyhogy olyan bókokat kaptam, hogy belepirultam. (Kösz, Magyarország, a kultúrát, köszi anya, hogy elmondtad, hogy kell.) Amúgy tényleg fini lett, csak híg volt a lé, mert türelmetlenek voltak. Tudok főzni. Most már férjhez mehetek?

Fél 12 előtt elindultunk az éjszakába, és első utunk a Jardin de Luxembourg-hoz vezetett, de már a metró kijáratánál alig jutottunk tovább, pedig volt egy csudanagy diszkógömb, de akkora, hogy amikor angolul meg franciául rámutogattak nekem, annyit tudtam mondani, hogy "Baszki, ez télleg kurvajó!", aztán rájöttem, hogy ez nem elég, úgyhogy le is fordítottam ("Wow!"), hogy mindenki értse. Lenyűgöző volt.

Hanne, Fréderic és a boros srác

Ezután elsétáltunk a hömpölygő tömegben - igazából nem kellett sétálni, elég volt néha megemelni a lábunkat, vitt a tömeg, - a Pantheon elé, ahol zenéltek és fanfárt jártak a népek, de ez nem volt olyan izgi, úgyhogy kibontották a dobozos bort. (Három liter, és azt mondták, hogy az ára really interesting volt, és hogy ahhoz képest nem is olyan rossz, nyugodtan igyunk. Nyugodt voltam.)

Mivel azt mondták, hogy a Szajna partja jó, oda is elmentünk, ha már egyszer. Összefutottunk Feka Tasszal, az énekessel Montparnasse-ról, sör volt az egyik kezében és egy cigi lógott a szájából, Hanne megkérdezte, de nem játszott már többet, majd legközelebb, azt mondta.

A Notre Dame-nál majdnem elvesztem, bor és tömeg jó kombó. Aztán mégsem vesztem el, de hamar azt kívántam, bárcsak elvesztem volna, mert az apró indiai, Malu (fizikus, PhD :o) véget nem érőn nem vicces viccekkel szórakoztatott minket, mint pl. why is 6 afraid of 7? because 7 ate 9.. hááááháááá. Az ő előadásában why is 7 afraid of 6? because 6 7... no. wait.. stb. De amúgy édi ember, azért volt olyan jó kedve, mert végre egy kicsit otthon érezte magát, neki a párizsi utcák olyan kihaltak.

Nyilvános wc

Mindenki kis világító matricákat viselt, és addigra nagyon akartam egy piros szivecskéset, naná, úgyhogy meg kellett találnunk a forrást. A városháza volt a tipp, bejött, de elkéstünk. Katasztrófa. Mivel a boros srác elveszett, más forrást kellett találni, egy kicsi kávézó-étterembe ültünk be. A pincérek parasztok voltak. Kétszer annyiba került a bor, mint amit ígértek, és legalább tízszer annyiba, mint amennyit ér. A piros párna velem jött, de reggelre rózsaszínnáváltozott, ami nem baj, mert szép. Tényleg tetszett.

Ide majd elviszlek titeket, mert ajándék párna jár a borhoz

Aztán volt egy híd, ahol zene volt és kék meg zölden világító kockák, de végülis nem táncoltam reggelig, mert nem táncolt senki.Szomorú, de igaz.

Fél hétre már haza is értünk, lassan fel kéne deríteni az éjszakai buszokat, mert ez így nem állapot, hogy minden éjjel lejárom a lábam.