és van, aki hazajön. Zacskós csirkelevest főzök, a taxissal pedig a várható időjárásról beszélgettem. Azt mondta, Párizsban ritkán esik a hó. Franciának nézett ki, mondjuk, hogy páriszinak, de óvatos voltam, és rákérdeztem. Remélem hihetek neki. Újabb furcsa este.

Párizs csodálatos. Tegnap este nem engedtek be mnket egy helyre. A feka kidobó szerint, a Kata kínai és ezért nem engedett be minket. Juli szerint nem ez volt az elsődleges ok, hanem hogy kicsik vagyunk és részegek voltunk. Szóval kicsi részegek.

Persze aztán találtunk mást, ahol a pincérnő volt szerintünk részeg, vagy kokainista.

A nevem hindiül tüskét jelent. Bájos.

Amikor otthon várom a vasárnapi ebédet és a rádióban a Harminc perc alatt a Föld körül megy. Na az király. És a netrádió is, éljen éljen! Csak itt nem lesz a végére ebéd :D

Van, hogy feszít a rosszkedv és az egyetlen megoldás a sírás. Lehet sírós zenéket betenni, de van, hogy ez sem használ, mert túl nagy már az üresség. Ez pont olyan, mint mikor könyékig vagy már a szádban, de mégsem jön semmi.

Jean-Claude, mint a Van Damme, csak dél-afrikai kiadásban, megdönthetetlen bizonyítékkal rukkolt elő atekintetben, hogy van, ami kultúrafüggetlen. Ilyen az a tény, hogy rosszabb, ha van cigid és nincs tüzed, mint ennek a fordítottja.

- Madame?

- ???

- Madame?

- Oui?

- Vous vous appelez comment?

- Kata. Pourquoi?

- Kata?

- Oui, c'est ca. Pourquoi?

- Vouz avez quel age?

- 22. Pourquoi?

- Parce que je vous trouve mignonne.*

*Mert édinek találom.

Dani mindig borjúhússal eszi, mert azt mondja, annak van íze. Én pont emiatt az íz miatt utálom. Nem szeretem, ha a húsnak állatíze van. Viszont mikor mulatság után hazafelé, és eszünk valami gíroszt, valahogy csak meg kell kóstolnom az övét is mindig. Itt borjúból kérem.

Mindenki ismeri, mindenki rühelli, mégis mindenki táncol rá, én is szingaléz vagyok. Klöb Mix volt a ma esti program, jobb híján. De legalább beszéltem csílei srákkal, ha nem volt túl részeg, akkor hozzá lesz bejelentve az egyik csajszi. Hazafelé bicikliztünk, nagyon holland, nagyon Párizs, mit is mondhatnék még róla. Vélib. Nagyon szabad.

Ezzel nem magamat győzködöm, hanem ez tény. Remek szokásokat vettem fel. Hogy csak egyet említsek a sok közül: rendszeresen eljárok futni. Ma is voltam, és ezzel összeált a rendszer: háromhetente egyszer járok. 

Meg kell kérdeznem a kdb elnököt, hogy papíron hadd lakjon nála az egyik lány, mert egyszerre csak egy látogatóm lehet. tök tré. És ő szemben lakik. De nem tudtam, hogy elnök úr, amikor megismertem. Igazából csak tegnap vettem észre egy plakáton az arcát. Úgyhogy csak mostantól számítok érdekembernek.

Az SH-s cuccokat olvasva a szívem szakad meg, hogy nem lehettem otthon. Meg hogy nem lehetek otthon. Tudom, hogy belülről ott is éppen ugyanilyen, csak kívülről más, de van egy-két dolog, ami már jó lenne, ha lenne. Persze csak neki kellene állni tanulni és kicsit pánikolok megint miatta, ez minden, de úgy szeretnék a saját nyelvemen a saját barátaimmal viccelkedni meg nevetgélni, komolykodáshoz nincs kedvem, de még abba is belemennék. Annyi minden érdekel, hogy mi folyik otthon, mégsem keresek fel senkit, hogy megkérdezzem, mi van, mert az nem ugyanaz. Nem csak az infó kell és nem csak a kontakt. Nem is tudom. És mindezek miatt folyamatos lelkiismeretfurdalásom van. Az nem igaz, hogy ne szeretnék itt lenni, vagy hogy ne használnám ki a város adta lehetőségeket, mert dehogyisnem, vérmérsékletemnek megfelelően ugyan, de kiveszem a részem Párizsból és a multikultiból. (Például egy csomó újféle sört ismertem meg, nekem mégis a szaros Soproni hiányzik. De abból sem a nyolkilencvenhatos, mer azegy szar, de erre is csak halványan emlékszem. Ezenkívül mindig máshova megyek. De ez is inkább zavar, mint felvillanyoz. Én szeretem az állandóságot, eddig is tudtam, most sem változott meg a véleményem, kevéssé meglepő.) Talán csak túl öreg vagyok az Erazmuszmókához, 16 évesen kellett volna jönnöm, vagy max 18, ahogy akartam is akkor világgá menni, hajóra, mert meg volt szakadva a szívem és menekülni akartam. Most nincs mi elől menekülnöm, illetve ami elől menekülnék, azt megtehetem otthon is, ahhoz nincs szükség távolságra.Lelkiismifurdi lelkiismifurdi... És még csak azt sem merem megígérni magamnak, hogy ha hazamegyek, jobban fogom értékelni, ami otthon vár, mert nem változom. Vén kecske vagyok mán. Meg aztán nem változom, tehát régen sem változtam, tehát nem azért van, mert vén kecske vagyok, ez csak a mentegetőzés része. Önsajnálat rulez.

Fene jó dolgomban azt sem tudom már, hogy min ne nyavalyogjak.

Ma éjjel pedig azt álmodtam, hogy letört a szemfogam vége és fáj ha odanyalok a helyére. Eléggé oltás volt, tekintve, hogy utálom a fogorvososdit és itt Párizsban azt sem tudom mit kéne tenni, plusz drága is lenne. Lehet el kéne adnom a szobámat, hogy fizetni tudjak. A figyelmemet még az sem terelte el teljesen a fájdalomról, hogy mindeközben akciófilm volt és tök klafa képek voltak, repültem Superwomannel meg minden. Hátrafelé lőtt előrefelé repülés közben és azon tűnődtem, hogy ez mennyire durván nehéz lehet célzás szempontjából, úgyhogy én meg sem próbálom, csak repültem egy kicsit háttal előrefelé, de még akkor is féltem, hogy nekicsapódom egy hídlábnak a kanyon fölött.

Nagyjából itt tartott a történet, amikor kopogásra ébredtem. Takinéni. Akarok-e új ágyneműt. Ennyi izgalom után? Akartam hát.

Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy nem eksönfilmre aludtam el, hanem Penguins of Madagascarra. De valószínűleg az is ihletül szolgált az álmomhoz. Az, hogy a fogam letörik, pedig semmiség ahhoz képest, amikor az összes kihullik.

Lassan két hónapja nem ettem, mert itt nincs mikrópopkorn. Azazhogy van, csak cukros, az meg kit érdekel, még nagyiba' se jó az olyan. De ma, ma találtam. Ahogy hallgattam a pattogást a mikróban, annyi nyálam termelődött, hogy a folyosót fel lehetett volna mosni vele.

"Jaaj, de mivel csináljak zajt, hogyha éppen nincs nálam, csak csendes dolog van nálam."

Például én is, amikor egy indiai arccal ismerkedtem.

- Szóval tetszik Párizs?

- Aha.

- Régóta vagy itt? 

- Szeptembertől.

Kezdtem kifogyni.

- Szóval Indiából jöttél?

- Igen.

- És nincs honvágyad?

- Egy kicsi.

Utsó mentsvár:

- És hazamész Karácsonyra?

Persze nem csak én bakizom, ma másodszor történt meg, hogy előkerült a holnapi nemzeti ünnep téma, november 11, 1918, Armistice, vagyis a békekötés. Fingom nem volt, mi az.

- Mi, ti nálatok nem nemzeti ünnep?

- Németország oldalán? Mit ünnepeljünk?

Amúgy a mai estéből is könnyedén lehetne abszurd drámát írni. Ránkakadt egy csontrészeg nő és nem akart elengedni minket. Kérdeztem, mi történt, azt mondta, vannak napok, amik mások. Ezt a szót használta. Szerintem a férje veri és ma elszökött. De nem mesélte el, pedig kitartóan, mi több, bizalomgerjesztően igyekeztem hallgatni. Nagyon bizarr volt. Sosem tudom meg az igazi sztorit. Utáltam és szerettem a mai napot.

 * Ezen kívül találkoztam ma egy emberrel, aki úgy nevet, hogy "hahhaha". Ejtsd: hahhaha.

Mallanaga Vátszjájána sosem szekszelt életében. A Káma Szútrát megírta, megmutatva, hogy milyen módokon lehet örömet szerezni magunknak és másoknak. Persze a mű nem csak erről szól, hanem egyfajta útmutató is az élethez: elmeséli, milyen egy jó feleség, vagy hogy hogyan öltözködjünk. A szekszuális örömszerzés csak lehetőség, fedezzük fel, ha úgy tetszik, de ami lényeges, az ezen sokkal inkább túlmutat. Neki elhiszem.

- Please please please dance with me!!!

- Why? *

*Mert gecire honvágyam van? Mert imádom ezt a számot? Mert megkértelek? Nem rohadtul mindegy?

Van, aki okos és jófej. Van, aki nem okos és jófej. Van, aki okos és nem jófej és van, aki nem okos, nem jófej. Ilyesformán igaz-igaz-nincs összefüggés. Egy csomószor elfelejtem. Amikor valaki művelt, az mindig lenyűgöz, és még mindig meg szoktam lepődni, ha emellé akkora segg van az arca helyén, hogy csoda, hogy nem fingszagú a lehellete. Mindenesetre szeretem, ha valaki művelt. És mindig irigykedem is. Jó lenne, ha olyan művelt lennék, hogy megengedhessem magamnak, hogy segg nőjön az arcomra, de fogat akkor is mosnék.

2 db felborított motor

2 db megmászott autó

2 db elhúzott kuka

1 üveg lopott bor (ismeretlen körülmények)

1 db részeg román férfi a szökőkútban (alsónadrág)

1 db xenofób francia (w/ 'complicated relationship', Jean-Baptiste, de nem Grenouille)

1 db belga a vécében (többször, sokáig)

hányásszag

1 db Thomas Brun koncert

2 db homoszekszuális angol (férfiakkal csókolóznak)

1 db heteroszekszuális angol (szépen beszél)

1 db bár

1 db klub (fénypöttyök. wtf???)

1 db kocsma

1 db kutya (túl hűtlen)

1 db kifejezés ('mon chien me manque' - hiányzik a kutyám)

1 db kroászan

1 db körkérdés (fel lehet-e hívni 5-kor Hannét)

1 db folyó

1 db napfelkelte

- I'd like two blowjobs for the guys, and a quick fuck for me, please.

- It's 12 euros.

- I like this place.

* A szervezetem arra figyelmeztet, hogy már nem vagyok 16. Darabok maradtak ki azt hiszem, előre rettegek a fényképek előkerülésétől, a torkom fáj, de már beugrott miért, a vádlim olyan, mintha egész éjjel görcsben állt volna, ki tudja, lehet így van, mert csak azt tudom, hogy hazafelé még betömtem egy kroászant - nagyonfranszia - és 8 és fél órával később felébredtem. Nem érzem magam jobban. Bárcsak bírnék nevetni, mert azért jó volt. Újra itt. :)

* Vajon hova tűnt a kutyaszag a kezemről? Mert hogy nem mostam meg, az is biztos. broáf.

Ma igencsak fos idő van. Felhős az ég és lóg az eső lába. Az ember ilyenkor nem képes másra, csak a szobájában gubbasztani, ill. a jobbak "olyankor kell inni amikor jól esik" felkiáltással elindulnak az esőben kocsmázni, de semmi értelmesre gondolni sem lehet.

Belefutottam az egyik indiai srácba, és pont ezt sírtam el neki, mire ő megosztott velem egy kedves kis történetet (jó kis sztorri). Amikor ideért nyáron, pont ilyen borongós idő volt, csak persze akkor nem 10 fokkal, hanem 25-tel. Két héten keresztül nem tanulta meg jól használni az "Il fait beau" azaz "Szép/jó idő van" kifejezést. Minden nap mondta, hogy "Il fait beau" a franciaórán és a tanárok és kispajtások tök hülyének nézték. Amit ők nem tudtak, az az, hogy Indiában az évnek abban a szakában 48 fok van és az emberek nem mehetnek ki a házból mert először leég, aztán leolvad az arcukról a bőr. Ezért szeretik ők ott a borongós időt és ezért beau nekik az.

Tök olyan, mint szakításkor, azzal a különbséggel, hogy most nem a szakítós számoktól kell sírnom (Most múlik pontosan, Best of You) hanem az összejövősektől. Igazából eléggé vicces. Itt egy sírós.