Bírom mikor társadalmi-életet élni jönnek könyvtárba az emberek. Persze, hogy igazából csak irigykedem, hogy épp nincs társaságom, még inkább, meg azért, mert az ő dolguk láthatólag még várhat. Az enyém kivételesen nem, ezért blogolok a könyvtárból. Mindenesetre a néhány röhögcsélősnek köszönhetően jönnek tanulni a többiek füldugóval. Még csak nem is a zenére gondolok, hanem a klasszik színes füldugóra, amit a jómunkásemberek arra használnak, hogy ne süketüljenek meg a gépek zajától. A mai fun-fact az, hogy ezek a munkavédelmi füldugóg arra találtattak ki, hogy a gépzajt kiszűrjék, az emberi beszédhangot viszont ne, egyrészt így ha kiáltanak, hogy "Vigyázzá' Józsi!" akkor meghallod, másrészt pedig nem kell a koszos munkáskézzel a füledben turkálni. Reggel beteszed, este kiveszed. Jó, mi? *

*Persze az is lehet, hogy feltalálták a suttogás elleni füldugót is már. Ha létezik, kérek.

A gépen defelé majd' összefostam magam mert majdnem meghaltunk. (Minden a legnagyobb rendben volt, felhős volt az idő, de csak a felhők alatt, persze, mert fölötte napos.)

Beadandót kéne írnom, a múlt hétre. Asszem kicsit csúszok.

Megbuktam a túl könnyű irodalom szigorlaton, tudtam én, tudtam én, csak derülne ki, hogy hogyan kell átmenni, mert ettől megőrülök.

Megőrültem.

Tegnap elhatároztam, hogy ma nem bukom meg és mosok.

Meg fogok bukni nagy valószínűséggel, megint, de megtettem majdnem minden tőlem telhetőt. Ezért is mentem tegnap este kikapcsolódni multikulti társaságba és ezért nem emlékeztem reggel, hogy most akkor megettem-e a joghurtot, vagy nem. (Nem.)

Viszont a mosást összekészítettem, hétfő reggel, tökéletes, senki sem lesz, 2 óra alatt lezavarom az egészet és pakolhatok. De mint tudjuk, ember tervez... A vezérlőszar a mosógépkonyhában beszart és csak egy cetli lóg rajra, hogy elromlott. Pedig még örültem is, hogy sötét van benn, én vagyok az első, milyen szorgalmas vagyok. Lóf*szt.

Az SH-s cuccokat olvasva a szívem szakad meg, hogy nem lehettem otthon. Meg hogy nem lehetek otthon. Tudom, hogy belülről ott is éppen ugyanilyen, csak kívülről más, de van egy-két dolog, ami már jó lenne, ha lenne. Persze csak neki kellene állni tanulni és kicsit pánikolok megint miatta, ez minden, de úgy szeretnék a saját nyelvemen a saját barátaimmal viccelkedni meg nevetgélni, komolykodáshoz nincs kedvem, de még abba is belemennék. Annyi minden érdekel, hogy mi folyik otthon, mégsem keresek fel senkit, hogy megkérdezzem, mi van, mert az nem ugyanaz. Nem csak az infó kell és nem csak a kontakt. Nem is tudom. És mindezek miatt folyamatos lelkiismeretfurdalásom van. Az nem igaz, hogy ne szeretnék itt lenni, vagy hogy ne használnám ki a város adta lehetőségeket, mert dehogyisnem, vérmérsékletemnek megfelelően ugyan, de kiveszem a részem Párizsból és a multikultiból. (Például egy csomó újféle sört ismertem meg, nekem mégis a szaros Soproni hiányzik. De abból sem a nyolkilencvenhatos, mer azegy szar, de erre is csak halványan emlékszem. Ezenkívül mindig máshova megyek. De ez is inkább zavar, mint felvillanyoz. Én szeretem az állandóságot, eddig is tudtam, most sem változott meg a véleményem, kevéssé meglepő.) Talán csak túl öreg vagyok az Erazmuszmókához, 16 évesen kellett volna jönnöm, vagy max 18, ahogy akartam is akkor világgá menni, hajóra, mert meg volt szakadva a szívem és menekülni akartam. Most nincs mi elől menekülnöm, illetve ami elől menekülnék, azt megtehetem otthon is, ahhoz nincs szükség távolságra.Lelkiismifurdi lelkiismifurdi... És még csak azt sem merem megígérni magamnak, hogy ha hazamegyek, jobban fogom értékelni, ami otthon vár, mert nem változom. Vén kecske vagyok mán. Meg aztán nem változom, tehát régen sem változtam, tehát nem azért van, mert vén kecske vagyok, ez csak a mentegetőzés része. Önsajnálat rulez.

Fene jó dolgomban azt sem tudom már, hogy min ne nyavalyogjak.

- Please please please dance with me!!!

- Why? *

*Mert gecire honvágyam van? Mert imádom ezt a számot? Mert megkértelek? Nem rohadtul mindegy?

például kicsi sörök, amik még egy csecsemőnek sem ártanak

elcseszett szakdoga-cím leadás, mert a rendszer cseszettül elcseszett

meg fura álmok, mára például a tenyerem néger lett a négertől, akivel isten tudja mit csináltam, én azt hittem, csak táncolunk

meg például van olyan órám, amit még mindig nem láttam, de el kellett döntenem, hogy akarom-e

és van igazi franszia bankkártyám, ami szintén jó nagy átcseszés, mert úgy volt, hogy tejel a bank, ha őt választjuk, mert itt ez a rendszer

meg van új, olcsó bokacsizmám, amitől műanyagszagú az egész elcseszett szoba

meg van egy zsák bűntudatom, amiért nem beszélek minden nap a szüleimmel, és amikor mégis, akkor sem szívesen

ezen kívül még van egy doksi, amit még mindig nem küldtem vissza az egyetemnek, pedig két hete lejárt a határidő

van egy csomó kérdésem, amiket nem tudom hogyan és kinek tegyek fel

van a lengyel lány, akinek ma este kellett volna ünnepelni a szülinapját, de az a lány túl elcseszett az ünnepléshez

és ma este van salsa, de mivel nincs mozgáskultúrám, vonakodom elmenni, pedig biztos mókás lenne

van egy fájó hüvelykujjam, mert még a reggeli narancs is elcseszett volt délben

van egy csomó lemaradásom és kételyem a tanulmányaimmal és a jövővel kapcsolatban

és a kapcsolatról jut eszembe, hogy az is van, elcseszettnagytáv-kapcsolatom

de fő, hogy ez mind van. Gazdag vagyok.

Most pedig Happy Tree Friendset nézek, hadd dögöljenek a kis rohadékok. muuuhahaha

Ha ma sem megyek táncolni, csúnya sírás lesz a vége.

Ma megint tűzriadó volt. Mondom, olyan ez, mint otthon, kisebb változtatásokkal. Itt nem éjjel van, hanem nappal. És valami tényleg ég. Általában a konyha, kicsit sok itt a gyökér.

Le kellett volna adni a szakdoga címbejelentőt. Megint. Pánik. De most jogos. Kértem haladékot, meglátjuk megkapom-e, aztán meglátjuk mire elég 2 nap haladék. Izgiiii... mindenesetre örülök, h mintegy isteni sugallatra tegnap vettem vodkát. Persze a thesis proposal-ön fogok filózni, de azért a tudat megnyugtat.

Végre megint kisütött a Nap. Talán van remény.

Bármilyen jól fog mutatni is az (amúgy használhatatlan) önéletrajzomban, a Sorbonne, legalábbis az a része, ahova én járok, elég tré. Persze azt hittem, hogy a földi mennyországot találom majd ott, a tudás hatalmas templomát, de ebből csak annyi stimmel, hogy nagy, és sok benne a nép. A wc-k, női férfi egyaránt, 10 méterről bűzlenek a folyosón. Hiányzik a Gólyavár.

Ami a tanárokat illeti, eddig csak kettővel találkoztam, mert van, aki csak a jövő héten kezdi az oktatást. Mint tudjuk, segg vagyok nyelvészetből eléggé, és ez egy elcseszett nyelvészetegyetem, ahova járok. Viszont eddig minden órát többé-kevésbé felfogtam és nem azért, mert mindent huszadszorra hallok, vagy mert a vizsgakövetelményeket mondták csak el. Neheeem :) Itt magyaráznak a tanárok és figyelnek, hogy megértettük-e. Itt tanítás folyik, bizony, legalábbis egyelőre úgy tűnik, és nem "az anyag leadása". Le vagyok nyűgözve. Jó lenne, ha helyesnek bizonyulna az első benyomás. Csakmer'akkó' inkább maradok.

Vettem egy üveg bort.

A tegnapot megúsztam emberek nélkül, mert már szükségem volt egy kicsit magamra. Ma viszont be kellett mennem az egyetemre, hogy megbeszéljük, melyik órákat is szeretném elvégezni.

Mivel nem keltem időben, a délelőtti nyitvatartásra nem értem volna oda, a délutánira meg várni kellett, elmentem körülnézni egy bevásárlóközpontban. Szerencsére nem vettem semmi nem fontosat, viszont ittam Starbucks tejeskávét háromésfél euróért. Annyira nem volt jó, de éhes voltam, és jobb volt, mint egy szépen kinéző randomszendvics. Azt fedeztem fel, hogy itt, ami kaja jól néz ki, az egyáltalán nem jó ízű. Erre még visszatérek.

Szóval eltelt az idő és bementem egyetemre, ahol mondta a külföldi kapcsolatos néni, hogy nem kellett volna, jövő héten menjek be azokra az órákra amik érdekesnek tűnnek, és utána döntsek. Ilyesformán felszabadult a délutánom. Mivel várost nézni nem szeretek és moziba meg volt kedvem menni, mégiscsak felhívtam a belgát, hátha van kedve. Persze hogy volt. Tegnap egész nap aggódott értem, hogy mi lehet. Elromlott az internetem. Gondolta. Hát igen.

A filmet én választottam, az idei Woody Allen, Whatever works. És igaza is van. Nagyon ült a film, lövésem sem volt, miről fog szólni, de nagyon betalált. Ült mellettem a belga és attól tartottam, hogy ő is rájön, de igazából nem érdekes annyira.

Holnap megyünk mulatni végre. Már alig várom. Mint ahogy azt is, hogy beinduljon az élet a koliban, mert még semmi sincsen. Rengeteg ember, de bulik még nem, el sem kezdődött a tanév egy csomó helyen. Van, ahol még a következő hét is nyár. Itt rövidebb a félév, mint otthon. Rohadt csigazabálók.