József Attila sem tudott ellenállni neki, minden egyes alkalommal kuncogtunk irodalmon, mikor előjött a téma, úgyhogy ha neki lehet, lehet nekem is. Felvettem egy órát, aminek a célja a francia nyelv leírása. A tanár egy csodabogár, olyanokat mond, hogy "a természet nem jótevő, hanem valójában igen-igen veszélyes" meg "nos, igen, szükségeünk van mások nyomorára, mert megnyugtat minket [a saját helyzetünkkel kapcsolatban]." Ezeket leszámítva ez a legeslegunalmasabb órám. De amúgy Párizs oké.

Bármilyen jól fog mutatni is az (amúgy használhatatlan) önéletrajzomban, a Sorbonne, legalábbis az a része, ahova én járok, elég tré. Persze azt hittem, hogy a földi mennyországot találom majd ott, a tudás hatalmas templomát, de ebből csak annyi stimmel, hogy nagy, és sok benne a nép. A wc-k, női férfi egyaránt, 10 méterről bűzlenek a folyosón. Hiányzik a Gólyavár.

Ami a tanárokat illeti, eddig csak kettővel találkoztam, mert van, aki csak a jövő héten kezdi az oktatást. Mint tudjuk, segg vagyok nyelvészetből eléggé, és ez egy elcseszett nyelvészetegyetem, ahova járok. Viszont eddig minden órát többé-kevésbé felfogtam és nem azért, mert mindent huszadszorra hallok, vagy mert a vizsgakövetelményeket mondták csak el. Neheeem :) Itt magyaráznak a tanárok és figyelnek, hogy megértettük-e. Itt tanítás folyik, bizony, legalábbis egyelőre úgy tűnik, és nem "az anyag leadása". Le vagyok nyűgözve. Jó lenne, ha helyesnek bizonyulna az első benyomás. Csakmer'akkó' inkább maradok.