Indiai sztorija. Besz*rtam a röhögéstől.

Szóval ő ilyen béke belül - béke kívül elgondolás híve, ami csak jót tehet az emberiségnek. Egy kicsit megfertőzött, de félek, hogy a hazatérés túl erős ellenszer.

Lényeg, hogy randizgatott egy lánnyal és egyszercsak felismerte, hogy ő ezt csak a szekszért teszi most, de nem volt rendben ezzel a dologgal. A hódítás viszont jól esett neki, ezért folytatta. Amikor oda jutott, úgy döntött, hogy ez nem fair, békét kell teremtenie magában újra, és vallott a lánynak.

A lány persze nagyon felhúzta magát ezen és nem volt béke se kívül, se belül. "Azt hiszem nem értett meg. Biztos mégsem sikerült kapcsolódnom hozzá."

Biztos.

Például én is, amikor egy indiai arccal ismerkedtem.

- Szóval tetszik Párizs?

- Aha.

- Régóta vagy itt? 

- Szeptembertől.

Kezdtem kifogyni.

- Szóval Indiából jöttél?

- Igen.

- És nincs honvágyad?

- Egy kicsi.

Utsó mentsvár:

- És hazamész Karácsonyra?

Persze nem csak én bakizom, ma másodszor történt meg, hogy előkerült a holnapi nemzeti ünnep téma, november 11, 1918, Armistice, vagyis a békekötés. Fingom nem volt, mi az.

- Mi, ti nálatok nem nemzeti ünnep?

- Németország oldalán? Mit ünnepeljünk?

Amúgy a mai estéből is könnyedén lehetne abszurd drámát írni. Ránkakadt egy csontrészeg nő és nem akart elengedni minket. Kérdeztem, mi történt, azt mondta, vannak napok, amik mások. Ezt a szót használta. Szerintem a férje veri és ma elszökött. De nem mesélte el, pedig kitartóan, mi több, bizalomgerjesztően igyekeztem hallgatni. Nagyon bizarr volt. Sosem tudom meg az igazi sztorit. Utáltam és szerettem a mai napot.

 * Ezen kívül találkoztam ma egy emberrel, aki úgy nevet, hogy "hahhaha". Ejtsd: hahhaha.

Ma igencsak fos idő van. Felhős az ég és lóg az eső lába. Az ember ilyenkor nem képes másra, csak a szobájában gubbasztani, ill. a jobbak "olyankor kell inni amikor jól esik" felkiáltással elindulnak az esőben kocsmázni, de semmi értelmesre gondolni sem lehet.

Belefutottam az egyik indiai srácba, és pont ezt sírtam el neki, mire ő megosztott velem egy kedves kis történetet (jó kis sztorri). Amikor ideért nyáron, pont ilyen borongós idő volt, csak persze akkor nem 10 fokkal, hanem 25-tel. Két héten keresztül nem tanulta meg jól használni az "Il fait beau" azaz "Szép/jó idő van" kifejezést. Minden nap mondta, hogy "Il fait beau" a franciaórán és a tanárok és kispajtások tök hülyének nézték. Amit ők nem tudtak, az az, hogy Indiában az évnek abban a szakában 48 fok van és az emberek nem mehetnek ki a házból mert először leég, aztán leolvad az arcukról a bőr. Ezért szeretik ők ott a borongós időt és ezért beau nekik az.