Most az volt, hogy zh-t írtunk, és a szemét Labó 0,3-mast adott rá, pedig én tök jónak éreztem. Aztán újat írtunk, és arra is csak 0,7-est kaptam, ééérted, még csak nem is 1-est. És nem értettem és mérges voltam és igazságtalannak éreztem.

Aztán egy másik részben a Mán fogta a kezemet az öreg kezével és úgy sétáltunk. Aztán azért egy kicsivel később csak kihúzta a kezét a kezemből. Nem kell nagy álomfejtőnek lennem ahhoz, hogy rájöjjek, mit gondolok.

Tavaly szilveszterkor kétségbe voltam esve, hogy "Úristen, itt van 2010 és se férjem, se házam, se gyerekem, de még csak egy állásom sincs, menni kell osztálytalálkozóra és semmit sem tudok felmutatni!" Borzasztó érzés volt, megosztottam, és Linkóbalázs csak azt mondta, hogy semmi baj, mindnyájan voltunk már így, és kinevetett, aztán hozzátette, hogy reggel majd egész más színben látom a dolgokat. Nem értettem, ahogy azt sem, hogy hogy repülhetett így el az idő. Szörnyű. Aztán elmúlt az éjszaka és az alvás és a nappal és este lett és felkeltem, és kiderült, hogy csak 2009 van. Így nyertem tavaly egy évet, amit el sem vesztettem. Pedig kár lett volna kihagyni. Egyik nagy kedvenc lett, a zűrös kezdet után. Nehéz lesz überelni, de mindent túlélek.

Sehogy.

Amúgy móka volt, a hagyománnyal ellentétben el sem vesztem idén, de legalább belépőt sem vettem, egy hamis kolikártyát és egy doboz cigit veszítettem el és nem költöttem egy fillért sem a buliban, viszont mindig volt sör a kezemben, már amennyire emlékszem, és még valami zsíroskenyér is rémlik, amit a Petya lopott nekünk. Reggel fini volt tőle a szám.

Jövőre szervezni akarok egy sajátot, ahova mindenkit elhívok, akit akarok, hogy ott legyen, és ők is mindenkit elhívnak, akiket akarnak, hogy ott legyen, meg azok is jöhetnek, akiket csak kifelejtünk, de olyan nincs. Mint amilyet Barbiék csináltak idén. Biztos nem volt egyszerű.

Az a baj, hogy az idei móka is csak azért volt jó, mert semmit sem vártam tőle a végén.