Két perce ugyanazt a 4 mondatot olvasgattam. A syntax cefetmód zavaros tud lenni, különösen egy idegen nyelven, és különösen úgy, ha az elején nem figyeltünk oda. Én nem figyeltem, úgyhogy megszoktam, hogy időbe telik, míg leesnek a dolgok. Már majdnem megértettem, hogy mi is a rejtélyesnek tűnő kapcsolat. De kiderült, hogy csak kettőt lapoztam véletlenül.

Ugye van az, hogy min. 40 oldalt kell írni, meg hogy van kettő szakom plusz egy fél, ami mondjuk 100 oldal összesen. Ugye ez ijesztő. De ugye van az is, hogy ugyan tegnap óta már 8 órát töltöttem ugyan a könyvtárban, de írtam már 7 oldalt. Persze nem szakdolgozat és persze utómunkálatok kellenek, sok, de elképzelhető, hogy lehetséges egy szakdolgozatot megírni. És ha egyet lehet, akkor lehet kettő és felet is. Gyors fejszámolás szerint elviekben cirka 100 óra alatt is elkészülhetne, amennyiben nem aludnék, és legfeljebb nyelésre, harapásra és pisilésre tartanék szünetet. Biztató és egy kicsit megnyugtató is.

Amikor még fiatal voltam egyszerűbb volt tájékozódni az emberek között. A rebellis kis köcsögök hosszú hajat növesztettek, vagy kopasz fejet borotváltattak és bakancsot húztak. Messziről ki lehetett szúrni, hogyha valaki valamit akart közölni a külvilággal, ami ismerjük el, hasznos. Abba nem megyek bele, hogy megfejtsem, ez az üzenet pontosan miben állt, de annyit mindenképp megállapíthatunk, hogy olyannyira el akarták mondani, hogy az egész kinézetüket alárendelték, mert megtehették.

Ezek a rebellis kis köcsögök mostanra ostoba f*szok lettek. Öltönybe bújtak, de legalábbis normális ruhába, hajat vágattak/növesztettek, nekem pedig néha percekbe, de van, hogy órákba telik, mire rájövök, hogy itt valami nem stimmel. Mondjuk mikor derült égből villámcsapásként elkezdenek zsidózni, feketézni, arról beszélni, hogy az ország mekkora szarban van és bezzeg mikor még pontpontpont ésatöbbi. Ez valahogy nem kóser. Jobban szerettem, mikor előre láttam, mire készüljek.