Egy dolog azért szomorú. Kiderült, hogy több melegítőalsóm van, mint ahányszor elmentem futni.

Mákos vagyok, mert idejében felhagytam a dohányzással. Nemtom mondtam-e már. Remélem anyáék nem olvassák, mert ők nem büszkék lennének rám, hanem haragudnának, amiért hülyére próbáltam venni őket mintegy 7 éven keresztül. Lényeg, hogy a mai sikerélmény is ehhez kötődik, hogy ugye járok futni, és sok idő óta ma történt meg először, hogy sikerült a lábamat is annyira lefárasztani, mint a tüdőmet. Nagyszerű érzés! A lábaim ólomnehezek, kajak kapok levegőt, a fejem pedig töküres. Előre új, okos én!