Tavaly szilveszterkor kétségbe voltam esve, hogy "Úristen, itt van 2010 és se férjem, se házam, se gyerekem, de még csak egy állásom sincs, menni kell osztálytalálkozóra és semmit sem tudok felmutatni!" Borzasztó érzés volt, megosztottam, és Linkóbalázs csak azt mondta, hogy semmi baj, mindnyájan voltunk már így, és kinevetett, aztán hozzátette, hogy reggel majd egész más színben látom a dolgokat. Nem értettem, ahogy azt sem, hogy hogy repülhetett így el az idő. Szörnyű. Aztán elmúlt az éjszaka és az alvás és a nappal és este lett és felkeltem, és kiderült, hogy csak 2009 van. Így nyertem tavaly egy évet, amit el sem vesztettem. Pedig kár lett volna kihagyni. Egyik nagy kedvenc lett, a zűrös kezdet után. Nehéz lesz überelni, de mindent túlélek.