Olyan, mint ha el sem mentem volna. Mintha haza sem látogattam volna. Nem a rossz értelemben, persze, csak olyan, mintha álom lett volna. Annyi különbséggel, hogy kicsit valóságosabb.

A belgával minden oké, szövi a világmegváltó terveit, románcsávó még mindig depis, hajtja a csajt, aki szerintem nem is érdemes rá, de még mindig nem vallja be, indiai nincs itt, de üdvözletét küldi és holnap találkozom a lányokkal órán. Kíváncsi vagyok, milyen volt a lengyel lány karácsonya, merthogy velük volt a kínai lakótársa is. Érdekes. Remélem mentek éjféli misére. Majd ápdételek.

A gépen defelé majd' összefostam magam mert majdnem meghaltunk. (Minden a legnagyobb rendben volt, felhős volt az idő, de csak a felhők alatt, persze, mert fölötte napos.)

Beadandót kéne írnom, a múlt hétre. Asszem kicsit csúszok.

Megbuktam a túl könnyű irodalom szigorlaton, tudtam én, tudtam én, csak derülne ki, hogy hogyan kell átmenni, mert ettől megőrülök.

Megőrültem.