Ma igencsak fos idő van. Felhős az ég és lóg az eső lába. Az ember ilyenkor nem képes másra, csak a szobájában gubbasztani, ill. a jobbak "olyankor kell inni amikor jól esik" felkiáltással elindulnak az esőben kocsmázni, de semmi értelmesre gondolni sem lehet.

Belefutottam az egyik indiai srácba, és pont ezt sírtam el neki, mire ő megosztott velem egy kedves kis történetet (jó kis sztorri). Amikor ideért nyáron, pont ilyen borongós idő volt, csak persze akkor nem 10 fokkal, hanem 25-tel. Két héten keresztül nem tanulta meg jól használni az "Il fait beau" azaz "Szép/jó idő van" kifejezést. Minden nap mondta, hogy "Il fait beau" a franciaórán és a tanárok és kispajtások tök hülyének nézték. Amit ők nem tudtak, az az, hogy Indiában az évnek abban a szakában 48 fok van és az emberek nem mehetnek ki a házból mert először leég, aztán leolvad az arcukról a bőr. Ezért szeretik ők ott a borongós időt és ezért beau nekik az.