Például én is, amikor egy indiai arccal ismerkedtem.
- Szóval tetszik Párizs?
- Aha.
- Régóta vagy itt?
- Szeptembertől.
Kezdtem kifogyni.
- Szóval Indiából jöttél?
- Igen.
- És nincs honvágyad?
- Egy kicsi.
Utsó mentsvár:
- És hazamész Karácsonyra?
Persze nem csak én bakizom, ma másodszor történt meg, hogy előkerült a holnapi nemzeti ünnep téma, november 11, 1918, Armistice, vagyis a békekötés. Fingom nem volt, mi az.
- Mi, ti nálatok nem nemzeti ünnep?
- Németország oldalán? Mit ünnepeljünk?
Amúgy a mai estéből is könnyedén lehetne abszurd drámát írni. Ránkakadt egy csontrészeg nő és nem akart elengedni minket. Kérdeztem, mi történt, azt mondta, vannak napok, amik mások. Ezt a szót használta. Szerintem a férje veri és ma elszökött. De nem mesélte el, pedig kitartóan, mi több, bizalomgerjesztően igyekeztem hallgatni. Nagyon bizarr volt. Sosem tudom meg az igazi sztorit. Utáltam és szerettem a mai napot.
* Ezen kívül találkoztam ma egy emberrel, aki úgy nevet, hogy "hahhaha". Ejtsd: hahhaha.