de amikor bementem a szupermárketbe, pittyegett a táskám. Mivel nem jött senki, hagytam a picsába, bár gondoltam rá, hogy kifelé jó lesz. Áldottam az eszem, hogy nálam van a blokk mindenhez. Aztán kifelé is pittyegett. A pénztáros furán nézett, de megint nem jött senki, ezért hagytam a picsába újfent és lassan elsétáltam. Akkor már elmentem gyógyszartárba is, befelé pittyegett, de mivel nem én voltam az egyetlen, a fiatalember, miután az előttem lévő nőről nem derítette ki, hogy mije szólaltatja meg a riasztót, hozzámlátott. Kedvesen.

-Honnan jöttél?

-...

-Anglia?

-Nem, Ma...

-Írország?

-Nem, Ma...

-Fenébe, aszittem. Szóval honnan?

-khm. Magyarországról.

-hm. Értem. És hogy tetszik Párizs? Drága, mi?

Ezután meg mernék esküdni rá, hogy egy apróbbat kacsintott, beengedett, és biztosított róla, hogy kifelé várni fog, hogy átkutasson. Az ajánlat visszautasíthatatlan volt. Kifelé is csipogtam, a srác rám uszította a másik srácot, az illedelmesen köszönt, belenézett a táskámba 1 méterről, majd meggyőzték egymást, hogy rendben van, úgyhogy mehetek.

Két dolog:

1. ha ilyen egyszerű, el kéne kezdenem lopni.

2. azt hiszem, a srác azt hiszi, hogy megvolt a napi jócselekedete, azzal, hogy eleresztette egy csóró kis balkánit. *

*Megjegyzem, hogy ezek után nem mertem nem venni semmit sem, úgyhogy most van kézkrémem, akciós volt, de akkor is drága, meg füldugóm, mert az meg kell. Tiszta hülye vagyok.