Nemtom. De nap mint nap feltesszük magunknak a kérdést, és mikor azt hisszük, sikerült megtalálnunk a választ, kiderül, hogy mégsem. Mindenki ismeri ezt : ha lenne valakim, ha meglenne a vizsgám, ha megkapnám a munkát, ha csak egyszer ne késném le... akkor. Napersze. Mondhatnám, muhaha. Mert akkor sem jó. Úgyhogy nem is válaszolok, mert nem tudom hol rejtőzik, de szerintem nem rejtőzik, csak azt sem tudjuk mi lenne jó.

Viszont ma egyáltalán nem ezt kerestem, és tudtam, mi lenne jó. Köröket futok napok óta, hogy hazamehessek. Holnapra is ugyanez a program, mivel semmit sem sikerült intézni. Tekintve, hogy megígértem magamnak, hogy megveszek egy könyvet, ami hasznosnak tűnt, sőt, államvizsihez is jó lesz szerintem, elmentem könyvesboltba. Nagyon bölcsész. És... hát én most olyan boldog vagyok! Megvan a könyv, amit kerestem, de persze mielőtt megtaláltam volna, választottam egy szókincsfejlesztős nyelvtankönyvet (feladatokkal), egy idiómaszótárat szakdogához (tomber dans les pommes - szó szerint az almák közé esni - elájul), egy szinonimaszótárat (nécessiter : réclamer, appeler, commander, demander, exiger, requérir, impliquer, déterminer, motiver) szintén szakdogához, és amit már nagyon régen szerettem volna, egy angol-francia kétnyelvű szótárt. Csak egy egészen kicsit, oda-vissza szótár, a franciámban lévő lukak betömésére. Mint hogy hogy a rákban van az, hogy pók. Megilyenek. Benne van az is, hogy hogy mondják azt, hogy bulémia. Pedig ugyanaz. És középen, mivel gyépéseknek készült, van kifejezéses rész is, hogy hogyan kell azt mondani a bankban, hogy "az automata elnyelte a kártyámat" (Mindig eszembe jut Kova meg Az utazó alkoholista kéziszótára, amiben olyanok voltak 14 nyelven, hogy "Elnézést, hogy levizeltem a cipőjét". Szerettem a magyaróráinkát. Köszönöm.) Visszatérve a szótáramra, hátezvalami csodálatos. :) Bárcsak használnám majd.