Amikor még fiatal voltam egyszerűbb volt tájékozódni az emberek között. A rebellis kis köcsögök hosszú hajat növesztettek, vagy kopasz fejet borotváltattak és bakancsot húztak. Messziről ki lehetett szúrni, hogyha valaki valamit akart közölni a külvilággal, ami ismerjük el, hasznos. Abba nem megyek bele, hogy megfejtsem, ez az üzenet pontosan miben állt, de annyit mindenképp megállapíthatunk, hogy olyannyira el akarták mondani, hogy az egész kinézetüket alárendelték, mert megtehették.

Ezek a rebellis kis köcsögök mostanra ostoba f*szok lettek. Öltönybe bújtak, de legalábbis normális ruhába, hajat vágattak/növesztettek, nekem pedig néha percekbe, de van, hogy órákba telik, mire rájövök, hogy itt valami nem stimmel. Mondjuk mikor derült égből villámcsapásként elkezdenek zsidózni, feketézni, arról beszélni, hogy az ország mekkora szarban van és bezzeg mikor még pontpontpont ésatöbbi. Ez valahogy nem kóser. Jobban szerettem, mikor előre láttam, mire készüljek.