Amikor hazajöttem, az első dolgok között volt inni egy gólyaváras kávét. Emlékeimben tökéletes kávéként élt, nyilván a tejeskávé, nem a fekete, a kávé a tej és a tejhab tökéletes aránya és a kávé tökéletes íze, kevés mézzel, hogy értelmet adjak a méhek létének. Órák előtt, között és után a legjobb dolog, ami az egyetem közelében fellelhető. De akkor csalódnom kellett. Nem is volt olyan finom. Én jobbat csinálok.

Viszont ma, szigorlat után elmentem a nagy havazásban egy kávéért és megint ugyanolyan volt, mint régen. A kávé. Úgy látszik ez is olyan dolog, amiért meg kell dolgozni előbb. Megint bizonyítást nyert a tétel, hogy semmi sem jó, ami ingyen van.