Ezzel nem magamat győzködöm, hanem ez tény. Remek szokásokat vettem fel. Hogy csak egyet említsek a sok közül: rendszeresen eljárok futni. Ma is voltam, és ezzel összeált a rendszer: háromhetente egyszer járok. 

Meg kell kérdeznem a kdb elnököt, hogy papíron hadd lakjon nála az egyik lány, mert egyszerre csak egy látogatóm lehet. tök tré. És ő szemben lakik. De nem tudtam, hogy elnök úr, amikor megismertem. Igazából csak tegnap vettem észre egy plakáton az arcát. Úgyhogy csak mostantól számítok érdekembernek.

Az SH-s cuccokat olvasva a szívem szakad meg, hogy nem lehettem otthon. Meg hogy nem lehetek otthon. Tudom, hogy belülről ott is éppen ugyanilyen, csak kívülről más, de van egy-két dolog, ami már jó lenne, ha lenne. Persze csak neki kellene állni tanulni és kicsit pánikolok megint miatta, ez minden, de úgy szeretnék a saját nyelvemen a saját barátaimmal viccelkedni meg nevetgélni, komolykodáshoz nincs kedvem, de még abba is belemennék. Annyi minden érdekel, hogy mi folyik otthon, mégsem keresek fel senkit, hogy megkérdezzem, mi van, mert az nem ugyanaz. Nem csak az infó kell és nem csak a kontakt. Nem is tudom. És mindezek miatt folyamatos lelkiismeretfurdalásom van. Az nem igaz, hogy ne szeretnék itt lenni, vagy hogy ne használnám ki a város adta lehetőségeket, mert dehogyisnem, vérmérsékletemnek megfelelően ugyan, de kiveszem a részem Párizsból és a multikultiból. (Például egy csomó újféle sört ismertem meg, nekem mégis a szaros Soproni hiányzik. De abból sem a nyolkilencvenhatos, mer azegy szar, de erre is csak halványan emlékszem. Ezenkívül mindig máshova megyek. De ez is inkább zavar, mint felvillanyoz. Én szeretem az állandóságot, eddig is tudtam, most sem változott meg a véleményem, kevéssé meglepő.) Talán csak túl öreg vagyok az Erazmuszmókához, 16 évesen kellett volna jönnöm, vagy max 18, ahogy akartam is akkor világgá menni, hajóra, mert meg volt szakadva a szívem és menekülni akartam. Most nincs mi elől menekülnöm, illetve ami elől menekülnék, azt megtehetem otthon is, ahhoz nincs szükség távolságra.Lelkiismifurdi lelkiismifurdi... És még csak azt sem merem megígérni magamnak, hogy ha hazamegyek, jobban fogom értékelni, ami otthon vár, mert nem változom. Vén kecske vagyok mán. Meg aztán nem változom, tehát régen sem változtam, tehát nem azért van, mert vén kecske vagyok, ez csak a mentegetőzés része. Önsajnálat rulez.

Fene jó dolgomban azt sem tudom már, hogy min ne nyavalyogjak.

Ma éjjel pedig azt álmodtam, hogy letört a szemfogam vége és fáj ha odanyalok a helyére. Eléggé oltás volt, tekintve, hogy utálom a fogorvososdit és itt Párizsban azt sem tudom mit kéne tenni, plusz drága is lenne. Lehet el kéne adnom a szobámat, hogy fizetni tudjak. A figyelmemet még az sem terelte el teljesen a fájdalomról, hogy mindeközben akciófilm volt és tök klafa képek voltak, repültem Superwomannel meg minden. Hátrafelé lőtt előrefelé repülés közben és azon tűnődtem, hogy ez mennyire durván nehéz lehet célzás szempontjából, úgyhogy én meg sem próbálom, csak repültem egy kicsit háttal előrefelé, de még akkor is féltem, hogy nekicsapódom egy hídlábnak a kanyon fölött.

Nagyjából itt tartott a történet, amikor kopogásra ébredtem. Takinéni. Akarok-e új ágyneműt. Ennyi izgalom után? Akartam hát.

Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy nem eksönfilmre aludtam el, hanem Penguins of Madagascarra. De valószínűleg az is ihletül szolgált az álmomhoz. Az, hogy a fogam letörik, pedig semmiség ahhoz képest, amikor az összes kihullik.

Lassan két hónapja nem ettem, mert itt nincs mikrópopkorn. Azazhogy van, csak cukros, az meg kit érdekel, még nagyiba' se jó az olyan. De ma, ma találtam. Ahogy hallgattam a pattogást a mikróban, annyi nyálam termelődött, hogy a folyosót fel lehetett volna mosni vele.

"Jaaj, de mivel csináljak zajt, hogyha éppen nincs nálam, csak csendes dolog van nálam."

Például én is, amikor egy indiai arccal ismerkedtem.

- Szóval tetszik Párizs?

- Aha.

- Régóta vagy itt? 

- Szeptembertől.

Kezdtem kifogyni.

- Szóval Indiából jöttél?

- Igen.

- És nincs honvágyad?

- Egy kicsi.

Utsó mentsvár:

- És hazamész Karácsonyra?

Persze nem csak én bakizom, ma másodszor történt meg, hogy előkerült a holnapi nemzeti ünnep téma, november 11, 1918, Armistice, vagyis a békekötés. Fingom nem volt, mi az.

- Mi, ti nálatok nem nemzeti ünnep?

- Németország oldalán? Mit ünnepeljünk?

Amúgy a mai estéből is könnyedén lehetne abszurd drámát írni. Ránkakadt egy csontrészeg nő és nem akart elengedni minket. Kérdeztem, mi történt, azt mondta, vannak napok, amik mások. Ezt a szót használta. Szerintem a férje veri és ma elszökött. De nem mesélte el, pedig kitartóan, mi több, bizalomgerjesztően igyekeztem hallgatni. Nagyon bizarr volt. Sosem tudom meg az igazi sztorit. Utáltam és szerettem a mai napot.

 * Ezen kívül találkoztam ma egy emberrel, aki úgy nevet, hogy "hahhaha". Ejtsd: hahhaha.

Mallanaga Vátszjájána sosem szekszelt életében. A Káma Szútrát megírta, megmutatva, hogy milyen módokon lehet örömet szerezni magunknak és másoknak. Persze a mű nem csak erről szól, hanem egyfajta útmutató is az élethez: elmeséli, milyen egy jó feleség, vagy hogy hogyan öltözködjünk. A szekszuális örömszerzés csak lehetőség, fedezzük fel, ha úgy tetszik, de ami lényeges, az ezen sokkal inkább túlmutat. Neki elhiszem.

- Please please please dance with me!!!

- Why? *

*Mert gecire honvágyam van? Mert imádom ezt a számot? Mert megkértelek? Nem rohadtul mindegy?

Van, aki okos és jófej. Van, aki nem okos és jófej. Van, aki okos és nem jófej és van, aki nem okos, nem jófej. Ilyesformán igaz-igaz-nincs összefüggés. Egy csomószor elfelejtem. Amikor valaki művelt, az mindig lenyűgöz, és még mindig meg szoktam lepődni, ha emellé akkora segg van az arca helyén, hogy csoda, hogy nem fingszagú a lehellete. Mindenesetre szeretem, ha valaki művelt. És mindig irigykedem is. Jó lenne, ha olyan művelt lennék, hogy megengedhessem magamnak, hogy segg nőjön az arcomra, de fogat akkor is mosnék.

2 db felborított motor

2 db megmászott autó

2 db elhúzott kuka

1 üveg lopott bor (ismeretlen körülmények)

1 db részeg román férfi a szökőkútban (alsónadrág)

1 db xenofób francia (w/ 'complicated relationship', Jean-Baptiste, de nem Grenouille)

1 db belga a vécében (többször, sokáig)

hányásszag

1 db Thomas Brun koncert

2 db homoszekszuális angol (férfiakkal csókolóznak)

1 db heteroszekszuális angol (szépen beszél)

1 db bár

1 db klub (fénypöttyök. wtf???)

1 db kocsma

1 db kutya (túl hűtlen)

1 db kifejezés ('mon chien me manque' - hiányzik a kutyám)

1 db kroászan

1 db körkérdés (fel lehet-e hívni 5-kor Hannét)

1 db folyó

1 db napfelkelte

- I'd like two blowjobs for the guys, and a quick fuck for me, please.

- It's 12 euros.

- I like this place.

* A szervezetem arra figyelmeztet, hogy már nem vagyok 16. Darabok maradtak ki azt hiszem, előre rettegek a fényképek előkerülésétől, a torkom fáj, de már beugrott miért, a vádlim olyan, mintha egész éjjel görcsben állt volna, ki tudja, lehet így van, mert csak azt tudom, hogy hazafelé még betömtem egy kroászant - nagyonfranszia - és 8 és fél órával később felébredtem. Nem érzem magam jobban. Bárcsak bírnék nevetni, mert azért jó volt. Újra itt. :)

* Vajon hova tűnt a kutyaszag a kezemről? Mert hogy nem mostam meg, az is biztos. broáf.

Ma igencsak fos idő van. Felhős az ég és lóg az eső lába. Az ember ilyenkor nem képes másra, csak a szobájában gubbasztani, ill. a jobbak "olyankor kell inni amikor jól esik" felkiáltással elindulnak az esőben kocsmázni, de semmi értelmesre gondolni sem lehet.

Belefutottam az egyik indiai srácba, és pont ezt sírtam el neki, mire ő megosztott velem egy kedves kis történetet (jó kis sztorri). Amikor ideért nyáron, pont ilyen borongós idő volt, csak persze akkor nem 10 fokkal, hanem 25-tel. Két héten keresztül nem tanulta meg jól használni az "Il fait beau" azaz "Szép/jó idő van" kifejezést. Minden nap mondta, hogy "Il fait beau" a franciaórán és a tanárok és kispajtások tök hülyének nézték. Amit ők nem tudtak, az az, hogy Indiában az évnek abban a szakában 48 fok van és az emberek nem mehetnek ki a házból mert először leég, aztán leolvad az arcukról a bőr. Ezért szeretik ők ott a borongós időt és ezért beau nekik az.

Tök olyan, mint szakításkor, azzal a különbséggel, hogy most nem a szakítós számoktól kell sírnom (Most múlik pontosan, Best of You) hanem az összejövősektől. Igazából eléggé vicces. Itt egy sírós.

Ma megint kopogásra keltem, ma sem kiáltottam ki, hogy "igen", sőt, ma még egy "jövök"-kel is megpróbálkoztam, mielőtt bejött volna az ürge, mondjuk, hogy már rajtam volt a nadrágom. Mondjuk, hogy azért volt, mert az "én jövök" és a "te jössz" franciában nem túl jól megkülönböztethető fonémák. Úgyhogy mondta, hogy csak ablakot jött tisztítani, amit elhittem neki, mert kiírták, hogy szerdától ez lesz a program. Két percet hazudott, én meg itt várom pizsamapólóban és a tegnapi farmernadrágban, mert nem merek elkezdeni átöltözni. Ennek a fószernak varázslatos képessége van, legalábbis úgy tűnik, olyasmi mint Rubené: akkor jön, mikor mutogatom magam.

El is bizonytalanodtam. Ha nem is kettő percet mondott, hanem tizet (mert felőlem ez is lehet) akkor még lenne egy kis időm. Mindenesetre korán van (tudom, hogy fél 11 semelyik unierzumban nem nevezhető koránnak, se este, se reggel), viszont keveset aludtam, úgyhogy szó szerint remegek, de jó, hogy nem alszom át a napot. Elmegyek és keresek valami zacskóslevest a nagy boltban. Amúgy rájöttem, hogy a franciák miért nem esznek levest: azért, mert - legalábbis a zacskóslevesek íze alapján - nem tudnak jó levest készíteni. Ha otthon is ilyen szar lenne a leves, most nem hiányozna. Csak azt nem tudom, hogy akkor honnan jön az átkozottul jó francia hagymaleves.

Végülis egy órát vártam, hogy visszajöjjön a fószer, mielőtt elindultam boltba, étlen, szomjan. Végülis nem jött. Végülis hazaértem és nem járt itt azóta sem. Végülis csak az én ablakom maradt koszos.

Irish pub

nem is olyan nehéz, csak most ez megy a fejemben. napok óta. de tény, hogy hiányoztok. meg Sutyi is.

József Attila sem tudott ellenállni neki, minden egyes alkalommal kuncogtunk irodalmon, mikor előjött a téma, úgyhogy ha neki lehet, lehet nekem is. Felvettem egy órát, aminek a célja a francia nyelv leírása. A tanár egy csodabogár, olyanokat mond, hogy "a természet nem jótevő, hanem valójában igen-igen veszélyes" meg "nos, igen, szükségeünk van mások nyomorára, mert megnyugtat minket [a saját helyzetünkkel kapcsolatban]." Ezeket leszámítva ez a legeslegunalmasabb órám. De amúgy Párizs oké.

És akkor álmomban megkérdeztem Danit, hogy én még hogyhogy nem hallottam őt hollandul beszélni. Aztán rájöttem, hogy azért, mert ők otthon is magyarul beszélnek, a kedvemért. Ezért. Sokat vagyok a belgákkal.

Lány pénisszel. Mondta, hogy most hagyta el a pasija. Megállapítottam, h a srác meleg volt.

Nem tesz jót a koránkelés, sokat álmodom.

Ma reggel, amikor a takarítónő kopogtatására keltem, nem ordítottam ki azonnal, hogy "igen?" mint eddig minden alkalommal. Azt mondtam, hogy "Attendez!", felkeltem, és elküldtem. Az ő anyanyelvén. Ennek következtében új ágyneműt nem kaptam, de majd meglátjuk hogy zajlanak a dolgok két hét múlva szerdán. Akkor újra próbálkozni fog.

Vagyis "Cover your cough", gondolom én, mert csak spanyolul és angolul írják ki, mindenhová, hogy hogyan ne add tovább az újinfluenzát. Az jó, hogy megtanultam rendre inteni a spanyolokat az anyanyelvükön, de több ponton vitatkoznék.

Először is miért pont spanyol? Azt hiszik, ők nem tudnak angolul és franciául, ha már itt vannak? A helyükben perelnék.

Másodszor, ellentétes okokból, miért nem magyar? Velünk miért nem ilyen kedvesek? Már találtam 4 magyar lányt is, kitartóan bújkálok előlük.

Harmadszor, azon is vitatkoznék, hogy csak kiírják, hogy hogy ne add tovább vagy kapd el, például ott van a mosdóban, hogy moss 30 másodpercig kezet, szappannal, és töröld meg, különben mind meghalunk. De nincs szappan, se kéztörlő. Ha én elkapom, tuti mind megdöglik.

Van egy dolog, amit mindig elfelejtek, pedig fontos: esélyt adni az idegeneknek arra, hogy megmutassák, nem is olyan idegen a természetük az enyémtől. Sokban hasonlítunk sokmindenkivel, csak néha ezt is elfelejtem. Mindig különbözni akarunk.

Az olasz lány azt mondta, hogy bárcsak olyan szeme lenne, mint az enyém. Erre én azt mondtam, bárcsak olyan szemem lenne, mint az övé. Azt mondta, beteg vagyok, én pedig ugyanezt róla gondolom. Tanulság ezúttal sincs.

Sipi mindig mondta, hogy csak ki kell várni, és kiderül, hogy mindenki alkesz. Ma volt először olyasmi jele, hogy igaza van. Az indiai házban találtam magam, miután a belga házban megvacsiztunk, wrapet ettünk, guacamole, husi, sült hagyma, sült paprika, sajti, paradicsom, és saláta tortillába tekerve. Olyan fini volt, hogy kettő után tök szomorú voltam, hogy nem fér belém több. Az indiai házban pedig elszabadult a pokol. Laza sörözésnek indult, de egyszercsak beállított valaki egy üveg abszinthtal, nagyjából kivégeztük, és a portugál házban egy Bridge-buli volt. Úgyhogy ez. Köszi Sipi, igazad volt mindenki alkesz, főleg a román csóka, aki nem is lakik itt. Érdekes, hogy földrajzi elhelyezkedéstől függ valamennyire,hogy ki milyen arc. Ő pölö jófej. Holnap sztem állatkertbe megyünk.