Emlékeztek a régi fajta lapos nyalókára? Piros tutira volt, meg sárga is, több színre nem emlékszem, de arra igen, hogy a sárga is néha narancssárga lett, mert szanaszét vágta az ember nyelvét, ahogy ettük. De ha rágondolok, még most is összefut a nyál a számban.

Amikor a rádióban meghallottam az ismerős hangzásvilágú dallamot, tudtam, hogy valami otthonit sikerült találnom. Csak kellemes mértékben kiszámítható és összességében számomra új, de biztos, hogy itt sem mainstream. Amikor pedig meghallottam a szöveget, ami valahogy úgy szólt, hogy "a magányos pázsit lelkéből fáradt sóhaj szakad fel", akkor biztossá váltam benne, hogy megtaláltam a helyi Kispált.

Ma nem tartott szünetet a 3 órás szeminárium alatt a prof, úgyhogy engedélyeztem magamnak egy pisiszünetet. Nem akartam elsietni, mert itt is vannak unalmas órák. A wc-k ugye minősíthetetlen állapotban vannak, már említettem. De ma nagyon sajnáltam, hogy nem volt nálam a fényképezőgépem. A wckagyló tele volt jégkockákkal. Színültig. Meglepődtem, mi? Hogy honnan jöttek, nem is olyan érdekes, mint az, hogy hány mókás dologgal lehetne feliratozni. Jó lehetne gyulladt herékre, lyukat lehet pisilni bele - amivel nem volt kedvem kísérletezni, és végül, gyönyörű metafórája annak, hogy legszívesebben lehúznám a wcn ezt az egész tél-szitut. Persze még ezer más dolgot ki lehet találni.

Ma elkezdődött a fűtésszezon.

http://htf.atom.com/index.php/episodes/tv_episodes/wingin-it-part-1/

http://htf.atom.com/index.php/episodes/tv_episodes/wingin-it-part-2/

például kicsi sörök, amik még egy csecsemőnek sem ártanak

elcseszett szakdoga-cím leadás, mert a rendszer cseszettül elcseszett

meg fura álmok, mára például a tenyerem néger lett a négertől, akivel isten tudja mit csináltam, én azt hittem, csak táncolunk

meg például van olyan órám, amit még mindig nem láttam, de el kellett döntenem, hogy akarom-e

és van igazi franszia bankkártyám, ami szintén jó nagy átcseszés, mert úgy volt, hogy tejel a bank, ha őt választjuk, mert itt ez a rendszer

meg van új, olcsó bokacsizmám, amitől műanyagszagú az egész elcseszett szoba

meg van egy zsák bűntudatom, amiért nem beszélek minden nap a szüleimmel, és amikor mégis, akkor sem szívesen

ezen kívül még van egy doksi, amit még mindig nem küldtem vissza az egyetemnek, pedig két hete lejárt a határidő

van egy csomó kérdésem, amiket nem tudom hogyan és kinek tegyek fel

van a lengyel lány, akinek ma este kellett volna ünnepelni a szülinapját, de az a lány túl elcseszett az ünnepléshez

és ma este van salsa, de mivel nincs mozgáskultúrám, vonakodom elmenni, pedig biztos mókás lenne

van egy fájó hüvelykujjam, mert még a reggeli narancs is elcseszett volt délben

van egy csomó lemaradásom és kételyem a tanulmányaimmal és a jövővel kapcsolatban

és a kapcsolatról jut eszembe, hogy az is van, elcseszettnagytáv-kapcsolatom

de fő, hogy ez mind van. Gazdag vagyok.

Most pedig Happy Tree Friendset nézek, hadd dögöljenek a kis rohadékok. muuuhahaha

Úszunk Danival a világoskék tengerben, gyönyörű a víz. Egyszercsak furcsa köd ereszkedik a vízre, vagy inkább csak nagy lesz a pára, és még egy szivárvány is megjelenik. Megmutatom neki, aztán elnéz a távolba és annyit mond: "Cápák". A karjába fog és lassan elkezd velem kifelé úszni. Nem kapálózom, nem csinálok semmit, látom a cápákat a víz alatt valahogy, követnek. Érzem, hogy remeg. Nincs olyan messze a sárga kőfal, lehet, hogy odaérünk, de nem tudnánk kimászni úgysem. Nem félek, csak arra gondolok, hogy ez nem lehet igaz. De mindig is tudtam, hogy valahogy így fogok meghalni, egy lehetetlen helyzetben, mint például lezuhanok valami irtó magas helyről, és bőven lesz időm arra gondolni, hogy "basszus" de semmi több. Valahogy úgy, mint Jeff Dunham halott terroristája, Achmed: -Mi volt az utolsó dolog, ami halálod előtt átfutott az agyadon? -A seggem.

Szóval kurva jó reggelt. Hogy jobb kedvre derüljek, csekkoltam Krúdyt, és ő annyit írt, hogy "Cápa: Utazás." Nem mondod...

Ha ma sem megyek táncolni, csúnya sírás lesz a vége.

Mindig ámulattal csodáltam az egyetemi kiadványokban a képeket, feketék, fehérek, tarkák egymás hegyén-hátán. Micsoda diverzitás, milyen faszán működik, jé, lehet ezt így is, szoktam gondolni. Nem is nagyon tűnődtem ezen mostanában, de ma a menzán jött egy nő fényképezőgéppel, hozott egy feka srácot és leültette 2 fehér csaj mellé, mindenféle instrukciókkal, üljél közelebb, most nézz érdeklődően stb. ("Szeresd a kamerát!") Aztán 10 perc kattintgatás után mondta hogy jó lesz, most írják alá, h használhatják a képet. Aláírták. Fényképezőgépes nő balra el. Srác az asztalnál fejezte be az ebédet, de nem is a lányok mellett. Csalás.

Metrón is, menzán is, azért egy kicsit észre lehet venni sztem. A fekák a feka spanjaikkal szoktak ülni többnyire, a világosabbak pedig világosabbakkal. Nemtom miért van ez így. Elég suttyók vagyunk, asszem.

Ezenkívül hibás a mátrix. Tegnap is jött ugyanaz az első ránézésre rossz arcú bácsi ebédkor és ma is jött ebédkor, sőt, elmenni is láttam, aztán elmentem iskolába, és mivel nagylány vagyok már és nem tévedek el úgysem, hát eltévedtem, és megint keresztezték egymást útjaink az első ránézésre rossz arcú fószerral. Nem félek, csak kíváncsi vagyok.

Igen, a szakdolgozati címbejelentővel foglalkozom amúgy, nem, ma nincs iskola, majd 2 hét múlvától lesz csak, igen, ez furcsa, és igen, nekem a legjobb. (Egy-két dologtól eltekintve, persze.)

Épp a kultúrát kell definiálnom. Kis k-val, vagy naggyal, mert nem mindegy nekik, valaki már így definiálta, aszerint, hogy mit fed le. Ha civilizációt, (azok a dolgok amikre gondolunk, ha kultúráról beszélünk), akkor nagy K, ha minden mást, mint pl. viselkedést, akkor csak kicsi. Mivel még most sem tudom magamnak definiálni, hogy én mit értek alatta, olvasok. Szorgalmasan. De amikor ilyen szerzőbe fut bele az ember, hogy John Strange, akkor érzi, hogy vagy egy szemérmes magyar szerzővel van dolga, vagy pedig fantáziátlan pornósztárral. A kérdést akkor szeretném eldönteni, ha elolvastam, amit írt.

De előtte egy kis zoológia, ha nem így kell írni, akkor is állatokról lesz szó.

A képekből több következtetést is levonhatunk.

1, az állatok, úgy mint pl zebra, orrszarvú és víziló, alapvetően nem nagyon különböznek egymástól, ami a küllemüket illeti.

2, szeretnek szaporodni

3, vannak, amik csak szeretNÉnek, ilyen az orrszarvú, ami sajátos lábelrendezése miatt képtelen nemi életet élni

4, de alapvetően mindhárom kihalásra ítéltetett

5, szeretem a gumicukrot

6, nem paráználkodom.

Ma megint tűzriadó volt. Mondom, olyan ez, mint otthon, kisebb változtatásokkal. Itt nem éjjel van, hanem nappal. És valami tényleg ég. Általában a konyha, kicsit sok itt a gyökér.

Le kellett volna adni a szakdoga címbejelentőt. Megint. Pánik. De most jogos. Kértem haladékot, meglátjuk megkapom-e, aztán meglátjuk mire elég 2 nap haladék. Izgiiii... mindenesetre örülök, h mintegy isteni sugallatra tegnap vettem vodkát. Persze a thesis proposal-ön fogok filózni, de azért a tudat megnyugtat.

Végre megint kisütött a Nap. Talán van remény.

1, tout abus sera puni

2, toute sortie est définitive

Az első metrón stb. van, a piros kar alatt, hogy ha meghúzod meghalsz, szabad fordításban, ugye. De igazából annyit tesz, minthogy a visszaélés meg lesz torolva.

A másik szórakozóhelyen. Ha egyszer kimentél, vissza nem jöhetsz.

Tegnap volt Párizsban a Nuit Blanche. Ez az az éjszaka, amikor meg lehet látogatni mindenféle intézményt éjszaka, mert nyitva tartanak. Az elnevezést illetően nem vagyok biztos, hogy mire utal, de vagy arra, hogy égnek a lámpák, vagy arra, hogy úgyis kiesik, amit láttál.

Az este az én paprikáscsirkimmel indult, amit ők "goulash"-nak hívnak, de mindenkinek ízlett, úgyhogy olyan bókokat kaptam, hogy belepirultam. (Kösz, Magyarország, a kultúrát, köszi anya, hogy elmondtad, hogy kell.) Amúgy tényleg fini lett, csak híg volt a lé, mert türelmetlenek voltak. Tudok főzni. Most már férjhez mehetek?

Fél 12 előtt elindultunk az éjszakába, és első utunk a Jardin de Luxembourg-hoz vezetett, de már a metró kijáratánál alig jutottunk tovább, pedig volt egy csudanagy diszkógömb, de akkora, hogy amikor angolul meg franciául rámutogattak nekem, annyit tudtam mondani, hogy "Baszki, ez télleg kurvajó!", aztán rájöttem, hogy ez nem elég, úgyhogy le is fordítottam ("Wow!"), hogy mindenki értse. Lenyűgöző volt.

Hanne, Fréderic és a boros srác

Ezután elsétáltunk a hömpölygő tömegben - igazából nem kellett sétálni, elég volt néha megemelni a lábunkat, vitt a tömeg, - a Pantheon elé, ahol zenéltek és fanfárt jártak a népek, de ez nem volt olyan izgi, úgyhogy kibontották a dobozos bort. (Három liter, és azt mondták, hogy az ára really interesting volt, és hogy ahhoz képest nem is olyan rossz, nyugodtan igyunk. Nyugodt voltam.)

Mivel azt mondták, hogy a Szajna partja jó, oda is elmentünk, ha már egyszer. Összefutottunk Feka Tasszal, az énekessel Montparnasse-ról, sör volt az egyik kezében és egy cigi lógott a szájából, Hanne megkérdezte, de nem játszott már többet, majd legközelebb, azt mondta.

A Notre Dame-nál majdnem elvesztem, bor és tömeg jó kombó. Aztán mégsem vesztem el, de hamar azt kívántam, bárcsak elvesztem volna, mert az apró indiai, Malu (fizikus, PhD :o) véget nem érőn nem vicces viccekkel szórakoztatott minket, mint pl. why is 6 afraid of 7? because 7 ate 9.. hááááháááá. Az ő előadásában why is 7 afraid of 6? because 6 7... no. wait.. stb. De amúgy édi ember, azért volt olyan jó kedve, mert végre egy kicsit otthon érezte magát, neki a párizsi utcák olyan kihaltak.

Nyilvános wc

Mindenki kis világító matricákat viselt, és addigra nagyon akartam egy piros szivecskéset, naná, úgyhogy meg kellett találnunk a forrást. A városháza volt a tipp, bejött, de elkéstünk. Katasztrófa. Mivel a boros srác elveszett, más forrást kellett találni, egy kicsi kávézó-étterembe ültünk be. A pincérek parasztok voltak. Kétszer annyiba került a bor, mint amit ígértek, és legalább tízszer annyiba, mint amennyit ér. A piros párna velem jött, de reggelre rózsaszínnáváltozott, ami nem baj, mert szép. Tényleg tetszett.

Ide majd elviszlek titeket, mert ajándék párna jár a borhoz

Aztán volt egy híd, ahol zene volt és kék meg zölden világító kockák, de végülis nem táncoltam reggelig, mert nem táncolt senki.Szomorú, de igaz.

Fél hétre már haza is értünk, lassan fel kéne deríteni az éjszakai buszokat, mert ez így nem állapot, hogy minden éjjel lejárom a lábam.

- You know you're getting smarter tonight.

 - You know I'd rather be getting lucky.

Amikor a feneked jobban ugrál futás közben, mint a melled, épp itt az ideje rászokni.

Amúgy Lenny Kravitz él, és a Champs-Elyséen shoppingol Pinkkel, aki újabban afro-amerikai. Lenny pedig 165 cm magas. Ha valamelyik infó nem stimmel, hát akkor mégsem ők voltak azok.

Bármilyen jól fog mutatni is az (amúgy használhatatlan) önéletrajzomban, a Sorbonne, legalábbis az a része, ahova én járok, elég tré. Persze azt hittem, hogy a földi mennyországot találom majd ott, a tudás hatalmas templomát, de ebből csak annyi stimmel, hogy nagy, és sok benne a nép. A wc-k, női férfi egyaránt, 10 méterről bűzlenek a folyosón. Hiányzik a Gólyavár.

Ami a tanárokat illeti, eddig csak kettővel találkoztam, mert van, aki csak a jövő héten kezdi az oktatást. Mint tudjuk, segg vagyok nyelvészetből eléggé, és ez egy elcseszett nyelvészetegyetem, ahova járok. Viszont eddig minden órát többé-kevésbé felfogtam és nem azért, mert mindent huszadszorra hallok, vagy mert a vizsgakövetelményeket mondták csak el. Neheeem :) Itt magyaráznak a tanárok és figyelnek, hogy megértettük-e. Itt tanítás folyik, bizony, legalábbis egyelőre úgy tűnik, és nem "az anyag leadása". Le vagyok nyűgözve. Jó lenne, ha helyesnek bizonyulna az első benyomás. Csakmer'akkó' inkább maradok.

F : Excuse me, do you know who won the german elections?

Én : No.

F : Are you not german?

Én : No.

F : I thought you were german.

Én (erőltetett mosoly) : No.

F : ...where do you come from, then?

Zseniális volt a fószer, nem sokat beszélgettünk ezután sem. Az indiai esten történt, hogy csak úgy odafordult hozzám és feltette a kérdést.

Amúgy az indiai est érdekes volt, a 19 húros hangszerükön való játékkal, énekléssel, és tánccal. Persze ez mind előadás volt, nekünk csak nézni kellett.

Azóta sem tudom, hogy ki nyerte a választást.

Kíváncsian várom az esetleges foly(t)atást. :)

Ma a Montmartre-on voltunk, ide el foglak vinni titeket is. Kicsi macskaköves utcák kávézókkal, palacsintázókkal és éttermekkel. Este nagyon hangulatos ott sétálni, de délután meg utcazenészek szórakoztatják a jónépet.

A Sacré Coeur templom elé ültünk le, és egyszercsak megjelent egy feka Tasz és elkezdett gitározni. Mindenfélét játszott, és szép volt, a hangja is, ültünk, beszélgettünk és néha énekeltünk. Bob Marleytól Maroon 5-ig tényleg volt minden, ami jó. Mellénk került egy totál benyomott arc sörrel és volt nála egy sodort cigi, ami nem meglepő, mert itt sokan tekerik maguknak a szívni valót, de mikor rágyújtott, kiszagoltuk, hogy ez bizony hasis. Keményen nyomta a fószer, három után beszélni nem tudott, de előtte még elmondta, hogy a feka Tasz amúgy a helyi tömegközlekedési vállalatnál dolgozik (helyi BKV-s). Kár érte kicsit, de lehet, hogy jobb is így, mert úgy tűnt, ő erre termett, hogy a tőle fél méterre ülő közönséget szórakoztassa. Ha híres lenne, szerintem rászokna a keménydrogokra.

Mikor besötétedett és a zenészek elmentek, mi is útnak indultunk és benéztünk a galériákkal és rajzolókkal teli utcákba, ettünk kötelező nutellás palacsintát, és bekukkantottunk abba az étterembe is, ahova a festők azért jártak, hogy papírra vessék a burzsoáziát.

Hazafelé kivételesen nem tévedtünk el.

Napok óta tervezgetem, hogy mosni fogok. Nem olyan egyszerű a helyzet, idegen ország idegen emberekkel és idegen szokásokkal, idegen mosógépekkel és idegen mosószerekkel. Nem akartam elsietni a dolgot. Azt, hogy hol vannak a mosógépek, az érkezésem óta tudom, mert a kedves feka portás elmutogatta, de egészen tegnapig nem merészkedtem oda. Mosószerem egy hete van, és öblítőm - legalábbis azt hiszem, hogy az - 3 napja. Egy szárítót is kölcsönkértem a belgától, ami akkora, hogy 5 póló fér rá. Lényeg, tegnapra minden összeállt.

A mosás ára 3,5 euró. Az A/4-es méretű, az instrukciókat tartalmazó papíron szerepelt ez is nyomtatott betűkkel, sok más nem nyomtatott betűs felirat között, mint például "minek emeltétek meg az árat, a kurva anyátok", "ez egy rablás", "különbenis az automata megeszi a pénzt", "szarzsákok" és végül "na, azért ilyen csúnyán nem kéne beszélni". Ennyi infó után kicsit aggódtam, de mivel nem volt apróm, még egy nappal eltolhattam a mosást. (Igen, ma már ffi alsót viselek, de ez is saját.)

Szóval ma vettem egy Cosmót, fransziát, amit nem fogok tudni elolvasni, de kellett az apró. Már tényleg minden kész volt. A rendszer az, hogy nincs rendszer. Három mosógép, négy program (forró, meleg, langyos, hideg). A langyos mellett döntöttem, öntöttem minden lukba vmi mosószert és fél óra múlva kész is volt. Persze lekéstem, de az én zacsimba pakolták ki a cuccaimat. Kicsit fura, hogy a fehérneműmet idegen kezek fogdosták, de hé, kivel nem fordult még elő?

A miniatűr szárítóra nem volt szükség, mert van szárítógép is. Ugyan abból csak kettő, nem tudom milyen megfontolásból, de ez valami egészen zseniális. Optimális esetben 1 óra alatt visszakerülhetnének a ruhák a szekrénybe. Az automaták léte úgy érzem kicsit előmozdította a kultúrális sokkhatás elmúlását. A nyugat jó. Ha nagy leszek, nekem is kell szárítógép. Utálok teregetni.

Vettem egy üveg bort.

A tegnapot megúsztam emberek nélkül, mert már szükségem volt egy kicsit magamra. Ma viszont be kellett mennem az egyetemre, hogy megbeszéljük, melyik órákat is szeretném elvégezni.

Mivel nem keltem időben, a délelőtti nyitvatartásra nem értem volna oda, a délutánira meg várni kellett, elmentem körülnézni egy bevásárlóközpontban. Szerencsére nem vettem semmi nem fontosat, viszont ittam Starbucks tejeskávét háromésfél euróért. Annyira nem volt jó, de éhes voltam, és jobb volt, mint egy szépen kinéző randomszendvics. Azt fedeztem fel, hogy itt, ami kaja jól néz ki, az egyáltalán nem jó ízű. Erre még visszatérek.

Szóval eltelt az idő és bementem egyetemre, ahol mondta a külföldi kapcsolatos néni, hogy nem kellett volna, jövő héten menjek be azokra az órákra amik érdekesnek tűnnek, és utána döntsek. Ilyesformán felszabadult a délutánom. Mivel várost nézni nem szeretek és moziba meg volt kedvem menni, mégiscsak felhívtam a belgát, hátha van kedve. Persze hogy volt. Tegnap egész nap aggódott értem, hogy mi lehet. Elromlott az internetem. Gondolta. Hát igen.

A filmet én választottam, az idei Woody Allen, Whatever works. És igaza is van. Nagyon ült a film, lövésem sem volt, miről fog szólni, de nagyon betalált. Ült mellettem a belga és attól tartottam, hogy ő is rájön, de igazából nem érdekes annyira.

Holnap megyünk mulatni végre. Már alig várom. Mint ahogy azt is, hogy beinduljon az élet a koliban, mert még semmi sincsen. Rengeteg ember, de bulik még nem, el sem kezdődött a tanév egy csomó helyen. Van, ahol még a következő hét is nyár. Itt rövidebb a félév, mint otthon. Rohadt csigazabálók.

Megtaláltam az itteni Profit. Az igazság az, hogy nem sokban hasonlít, de be kell érnem vele. Nem olcsó, hanem drága, nem kicsi a választék, hanem nagy, nem kevés édesség van benne, hanem sok, viszont ugyanolyan közel van.

Mivel csak zsepiért ugrottam át, fél órán át válogattam a különféle csokik és sütik között. Sikerült egy hatospack Lioncsokival, hatospack csokis müzliszelettel és némi csokidarabos csokiskeksszel hazatérni, persze a zsepit sem felejtettem el. Valami készülődik.

Tegnap a Louvre volt terítéken. Találkoztunk az algír orosszal, amikor épp a belgával beszélgettem, és mondta, hogy még fel kell szednünk a svédet, és mindjárt csatlakozik a német szudáni. El is mentünk a norvégért, ahol csatlakozott hozzánk a francia. Ilyen felállásban indultunk el a Louvre-ba. A norvég meg én voltunk az egyetlenek akik már voltak :)

Amint odaértünk a híres üvegpiramishoz, az algír orosz felvette a japán attitűdöt és nekiállt kattogtatni. Volt ott minden, álló péniszű kis szobrocska, kicsi péniszű szobrocska, öreg perverz bácsi, meg persze kötelező Mona Lisa és milói Vénusz. Mivel Jour de la Patrimoine volt, ingyen voltak a múzeumok, legalábbis a francia így tudta. Más kérdés, hogy nekem máskor is, mert az EU-ból jöttem és nem vagyok 26. Azt hittem, hogy ez a kitétel minden fiatalnak kedvez, de kifelejtettem a számításból Norvégiát is meg Algériát is, úgyhogy a norvég oda nem figyeléssel, az algír pedig kis jóindulattal jutott csak be ingyen.

Ami a Jour de la Patrimoine-t illeti, megkérdeztük a franciát, hogy mi is ez voltaképpen. Az algír elmagyarázta, hogy ezen a napon ünneplik és terjesztik a kultúrát, a francia pedig megvonta a vállát és azt mondta, hogy ez az, amikor nem kell fizetni a belépőkért. Végülis ez a lényeg, nem? :)

Három és fél óra tömény kultúrálódás (péniszes szobrokon való röhögcsélés) után eldöntöttük, hogy megérdemlünk némi vacsorát. Mivel senki nem ismert semmit a környéken a keresgélés vége az lett, hogy egy McDonálc gyorsétteremben ettünk. Annyira nem voltam tökös, hogy franciául kérjem a kaját, de mire a csaj visszaért vele, elfelejtette, hogy külföldi voltam, és fizetni már franciául kellett. Hatan bepréselődtünk négy helyre, aztán nem történt semmi különös azon kívül, ami ilyen esetekben történni szokott.

Az estét a belgával, a franciával és az algír orosszal töltöttem. Csalódás volt bizonyos tekintetben. Mindegyik vett egy sört és amikor meglátták a 2 sörömet, elkezdtek húzni és én majdnem elszégyelltem magam. A francia aztán előadott egy történetet arról, hogy milyen férián volt egy isten háta mögötti helyen, ahol annyit ivott, hogy összetörte az autóját, de már nem tudtam igazán komolyan venni. Amúgy jó arc, megtanított minket - szóban - tüzet gyújtani egy botocska és sok gyors húzogatás révén. Nem kis örömünkre szolgált az előadás.

Ma végre megtaláltam az egyetemet. Ezelőtt kétszer próbáltam, két különböző címen, az egyik más, a másik nincs rajta a térképen. Már azt hittem, hogy csak fikció, kitalálták, hogy az állam adjon pénzt, de tényleg létezik. Viszont a helyzet kicsit visszásan sült el, mert kiderült, hogy én vagyok kitalálmány. Nem létezem. Senki sem szólt nekik, hogy jövök. Bizarr. A nő először gonosz volt, aztán jött egy férfi, aki bedobta a tanszékvezetőm nevét, erre mosolyogtam és bólogattam, ettől kicsit enyhült a légkör, de még mindig két oldalról záporoztak rám a kérdések. Végül a nő úgy döntött, hogy nem lesz tovább gonosz, és azt mondta, "ja nem azér', felveszem az egyetemre, holnap reggel 10-re jöjjön vissza." Értetlenül állok a helyzet előtt, de már nem tök tanácstalanul. Holnap reggel 10-kor minden kiderül.

Megnéztük a luxemburgi kertet is ma, és még egy legendának sikerült ezzel a végére járnom. Mindig is úgy gondoltam, hogy a parkokban pétanque-ot játszó öregemberek csak tankönyves kultúraterjesztő fogásként léteznek, mint a tejcsárda tehénfejő fapapucsos holland asszonyok. Tévedtem, a legenda valóra vált, az öregek tényleg ezt nyomják itt a pirospaprika helyett.

Az idő szép, napsütéses, őszies, de csapadékmentes. Nagyon vágyom fagyizni két napja és sörözni pedig amióta csak nem söröztem, túl régóta. Csütörtökönként van Erasmus party a Montparnasse-on, állítólag oda kell menni, állítólag jó, érdekel is tényleg... az is érdekel, hogy milyen féktelenül mulat az, aki nem tudja mit jelent az, hogy sörözni.

Amint ideértem az épületbe és megláttam a hirdetőtáblát, kellemes meleg áradt szét a lelkemben. Azt üzenték, hogy nem lesz meleg víz egy egész napig! :D Amúgy a portás itt nem rinyál és nem részeg, hanem egy kedves fekete férfi. Egész nap mindenféle kérdésekkel stresszeltem, de nem tudtam kihozni a sodrából. Jó ember.

A szobám csak az enyém, egy akkora fürdővel, amiben bátran bele lehet hányni a zuhanyzótálcába a wc-ről, mármint ülve is. Még nem próbáltam ugyan, de ha szükséges volna, menne. Amúgy tágas, jógázhatnék benne. Van 2 asztalom, egy ágyam, polcok, szekrények és egy hűtő, ami kicsit kcssk-s. Az egyik falam sárga, számomra rejtély, hogy miért csak egy, de az is elég hangulatos, úgyhogy egy szavam sincs. Van függönyöm is, járt a szobához. Az ablak a parkra néz, és a mögötte lévő mexikóiak házára. Merthogy itt minden nemzet kapott egy házat. Magyar ház nincs, de nem is miattuk jöttem ide. :)

Két napja mindig intézek valamit, sosem izgalmas, de a nevemet mindig elírják. A végén i helyett l-t akarnak folyton, mert nekik nem logikus, hogy két i-re végződjön. Viszont ma hallottam, hogy nem csak az én nevemmel vannak bajban. Srác odaült ügyintézőcsajhoz, és már benne voltak a témában, mire felmerült a név kínos kérdése. Srác nem beszélt olyan biztosan angolul, de azért elkezdte betűzni: "S...C...H...N...O....no, not N, but R, yes... but before the O... E.... I... G... (wtf???)... no, just I... yes, and J...." ezen a ponton adta fel a próbálkozást szegény csaj és tolta a billentyűzetet srác elé, mintegy közös megegyezésre. Belga. Félig német félig holland névvel, mint utóbb kiderült.

Miután megvolt minden nem fontos, elmentünk szülőkkel nevezetességeket is nézni, persze csak a kötelezőket. Tejfeltorony marsmezővel, Miasszonyunk, ahol még az útikönyvet is elszavaltam, csak semmi komoly kultúra ugye, még így is holnapra maradtak a Sanzonizék meg a Diadalív, meg fenetudja mi még, amit kitalálnak. Sétáltunk a Szajna partján, de engem nem szállt meg olyan durva spleen ennyitől, mint Adyt például, de azt azért én is konstatáltam, hogy itt járt az ősz, de sztem nem szaladt innen sehova. Lehet, hogy mindez a város hibája. Nagyanyám is azt mondta, hogy ő nem jönne Párizsba, mert már tuti nem olyan mint harminckilencben.

Egy furcsa jelenség még, hogy itt mindenki futni jár. Reggel is, este is, nap közben is emberek szaladnak, joggingolnak, a koli területén, az utcán és a szemben lévő parkban. Szerintem amúgy csak fel akarnak vágni, mert van valahol 2 futópálya is, persze nem derítettem fel, mert nem futok, majd csak holnaptól. :)