Mindig ámulattal csodáltam az egyetemi kiadványokban a képeket, feketék, fehérek, tarkák egymás hegyén-hátán. Micsoda diverzitás, milyen faszán működik, jé, lehet ezt így is, szoktam gondolni. Nem is nagyon tűnődtem ezen mostanában, de ma a menzán jött egy nő fényképezőgéppel, hozott egy feka srácot és leültette 2 fehér csaj mellé, mindenféle instrukciókkal, üljél közelebb, most nézz érdeklődően stb. ("Szeresd a kamerát!") Aztán 10 perc kattintgatás után mondta hogy jó lesz, most írják alá, h használhatják a képet. Aláírták. Fényképezőgépes nő balra el. Srác az asztalnál fejezte be az ebédet, de nem is a lányok mellett. Csalás.

Metrón is, menzán is, azért egy kicsit észre lehet venni sztem. A fekák a feka spanjaikkal szoktak ülni többnyire, a világosabbak pedig világosabbakkal. Nemtom miért van ez így. Elég suttyók vagyunk, asszem.

Ezenkívül hibás a mátrix. Tegnap is jött ugyanaz az első ránézésre rossz arcú bácsi ebédkor és ma is jött ebédkor, sőt, elmenni is láttam, aztán elmentem iskolába, és mivel nagylány vagyok már és nem tévedek el úgysem, hát eltévedtem, és megint keresztezték egymást útjaink az első ránézésre rossz arcú fószerral. Nem félek, csak kíváncsi vagyok.