Napok óta tervezgetem, hogy mosni fogok. Nem olyan egyszerű a helyzet, idegen ország idegen emberekkel és idegen szokásokkal, idegen mosógépekkel és idegen mosószerekkel. Nem akartam elsietni a dolgot. Azt, hogy hol vannak a mosógépek, az érkezésem óta tudom, mert a kedves feka portás elmutogatta, de egészen tegnapig nem merészkedtem oda. Mosószerem egy hete van, és öblítőm - legalábbis azt hiszem, hogy az - 3 napja. Egy szárítót is kölcsönkértem a belgától, ami akkora, hogy 5 póló fér rá. Lényeg, tegnapra minden összeállt.

A mosás ára 3,5 euró. Az A/4-es méretű, az instrukciókat tartalmazó papíron szerepelt ez is nyomtatott betűkkel, sok más nem nyomtatott betűs felirat között, mint például "minek emeltétek meg az árat, a kurva anyátok", "ez egy rablás", "különbenis az automata megeszi a pénzt", "szarzsákok" és végül "na, azért ilyen csúnyán nem kéne beszélni". Ennyi infó után kicsit aggódtam, de mivel nem volt apróm, még egy nappal eltolhattam a mosást. (Igen, ma már ffi alsót viselek, de ez is saját.)

Szóval ma vettem egy Cosmót, fransziát, amit nem fogok tudni elolvasni, de kellett az apró. Már tényleg minden kész volt. A rendszer az, hogy nincs rendszer. Három mosógép, négy program (forró, meleg, langyos, hideg). A langyos mellett döntöttem, öntöttem minden lukba vmi mosószert és fél óra múlva kész is volt. Persze lekéstem, de az én zacsimba pakolták ki a cuccaimat. Kicsit fura, hogy a fehérneműmet idegen kezek fogdosták, de hé, kivel nem fordult még elő?

A miniatűr szárítóra nem volt szükség, mert van szárítógép is. Ugyan abból csak kettő, nem tudom milyen megfontolásból, de ez valami egészen zseniális. Optimális esetben 1 óra alatt visszakerülhetnének a ruhák a szekrénybe. Az automaták léte úgy érzem kicsit előmozdította a kultúrális sokkhatás elmúlását. A nyugat jó. Ha nagy leszek, nekem is kell szárítógép. Utálok teregetni.