Ma a Montmartre-on voltunk, ide el foglak vinni titeket is. Kicsi macskaköves utcák kávézókkal, palacsintázókkal és éttermekkel. Este nagyon hangulatos ott sétálni, de délután meg utcazenészek szórakoztatják a jónépet.

A Sacré Coeur templom elé ültünk le, és egyszercsak megjelent egy feka Tasz és elkezdett gitározni. Mindenfélét játszott, és szép volt, a hangja is, ültünk, beszélgettünk és néha énekeltünk. Bob Marleytól Maroon 5-ig tényleg volt minden, ami jó. Mellénk került egy totál benyomott arc sörrel és volt nála egy sodort cigi, ami nem meglepő, mert itt sokan tekerik maguknak a szívni valót, de mikor rágyújtott, kiszagoltuk, hogy ez bizony hasis. Keményen nyomta a fószer, három után beszélni nem tudott, de előtte még elmondta, hogy a feka Tasz amúgy a helyi tömegközlekedési vállalatnál dolgozik (helyi BKV-s). Kár érte kicsit, de lehet, hogy jobb is így, mert úgy tűnt, ő erre termett, hogy a tőle fél méterre ülő közönséget szórakoztassa. Ha híres lenne, szerintem rászokna a keménydrogokra.

Mikor besötétedett és a zenészek elmentek, mi is útnak indultunk és benéztünk a galériákkal és rajzolókkal teli utcákba, ettünk kötelező nutellás palacsintát, és bekukkantottunk abba az étterembe is, ahova a festők azért jártak, hogy papírra vessék a burzsoáziát.

Hazafelé kivételesen nem tévedtünk el.

Napok óta tervezgetem, hogy mosni fogok. Nem olyan egyszerű a helyzet, idegen ország idegen emberekkel és idegen szokásokkal, idegen mosógépekkel és idegen mosószerekkel. Nem akartam elsietni a dolgot. Azt, hogy hol vannak a mosógépek, az érkezésem óta tudom, mert a kedves feka portás elmutogatta, de egészen tegnapig nem merészkedtem oda. Mosószerem egy hete van, és öblítőm - legalábbis azt hiszem, hogy az - 3 napja. Egy szárítót is kölcsönkértem a belgától, ami akkora, hogy 5 póló fér rá. Lényeg, tegnapra minden összeállt.

A mosás ára 3,5 euró. Az A/4-es méretű, az instrukciókat tartalmazó papíron szerepelt ez is nyomtatott betűkkel, sok más nem nyomtatott betűs felirat között, mint például "minek emeltétek meg az árat, a kurva anyátok", "ez egy rablás", "különbenis az automata megeszi a pénzt", "szarzsákok" és végül "na, azért ilyen csúnyán nem kéne beszélni". Ennyi infó után kicsit aggódtam, de mivel nem volt apróm, még egy nappal eltolhattam a mosást. (Igen, ma már ffi alsót viselek, de ez is saját.)

Szóval ma vettem egy Cosmót, fransziát, amit nem fogok tudni elolvasni, de kellett az apró. Már tényleg minden kész volt. A rendszer az, hogy nincs rendszer. Három mosógép, négy program (forró, meleg, langyos, hideg). A langyos mellett döntöttem, öntöttem minden lukba vmi mosószert és fél óra múlva kész is volt. Persze lekéstem, de az én zacsimba pakolták ki a cuccaimat. Kicsit fura, hogy a fehérneműmet idegen kezek fogdosták, de hé, kivel nem fordult még elő?

A miniatűr szárítóra nem volt szükség, mert van szárítógép is. Ugyan abból csak kettő, nem tudom milyen megfontolásból, de ez valami egészen zseniális. Optimális esetben 1 óra alatt visszakerülhetnének a ruhák a szekrénybe. Az automaták léte úgy érzem kicsit előmozdította a kultúrális sokkhatás elmúlását. A nyugat jó. Ha nagy leszek, nekem is kell szárítógép. Utálok teregetni.