Off to Paris, de eddig csak Metzig jutottunk. A reggel esősen és szomorúan indult, lefényképeztem a házat, a kutyát, anyát és apát, ahogy kell, és nem kezdtem el pálinkákzni a hátsó ülésen, előzetes fogadkozásommal ellentétben.

A szülők egy szót sem szóltak egymáshoz az úton, ami szerintem a kölcsönkapott GPS-nek köszönhető, ami anyám helyett is baszogatta apámat ("Túl gyorsan mész!"), így jó feszültségterelő. Elméláztam a lehetőségeken, hogy mit is tud tenni GPS, ha nem hallgatunk rá. Az egy dolog hogy ha leszarjuk, csak időről időre szól újra, mindig ugyanolyan nyugodtan. "Túl gyorsan mész". De le merném fogadni, hogy amikor a kékek megállítanak, hozzáteszi, hogy "Én megmondtam!". Lehetne még olyan szólása, hogy "Látod, minek rohantál, most fékezhetsz" meg "Ne káromkodj", és igazán kuncoghatna, amikor azt mondja, hogy "A következő lehetőségnél fordulj vissza" és hozzátehetné, hogy "mert elcseszted" és akkor igazán anyósos lenne. Nálunk az anyósülésen utazott. Apám jól bírta, de én nem szeretem, ha ennyit belepofáznak a vezetésembe, pláne egy nő. Ők csak annyira vezetnek jól, mint én.

A nap egész elrepült. Nem is indultunk olyan korán, nem is értünk ide későn, pedig sokat mentünk. Egész nap macinaciban, mintha csak vasárnap lenne. Eddig klassz kis kirándulás. Főleg, hogy ittam pálinkát szülőkkel, csak 22 évet kellett erre várnom. Harmadannyit kaptam, mint ők, lehetett vagy olyan másfél cent. Már csak a fura recepciósfiút kéne megpálinkáztatni, kíváncsi vagyok, mi történne az előkelő angoljával.

Ami a nyelvgyakorlást illeti, nem egyszerű, tekintve, hogy az itteni franciák olyan rohadtul előzékenyek, hogy amint megneszelték, hogy apám tarsolyában angol is van, átváltottak. Nem mintha így egyszerűbben megértenénk egymást, mivel ők nem értik én mit mondok, és én nem értem ők mit mondanak. Alap felállásban legalább én értettem ők mit mondanak. Mindazonáltal értékelem a gesztust.

Mikor visszamentem, hogy nem megy a wifi, milyen néven jelentkeztetett be minket, akkor pedig kiderült, hogy kérjek én elnézést, mert apám japán. Hogy Jenőből hogyan lett Jeng, méghozzá vezetékévnek, azt nem tudom, de net már van.