Tegnap a Louvre volt terítéken. Találkoztunk az algír orosszal, amikor épp a belgával beszélgettem, és mondta, hogy még fel kell szednünk a svédet, és mindjárt csatlakozik a német szudáni. El is mentünk a norvégért, ahol csatlakozott hozzánk a francia. Ilyen felállásban indultunk el a Louvre-ba. A norvég meg én voltunk az egyetlenek akik már voltak :)

Amint odaértünk a híres üvegpiramishoz, az algír orosz felvette a japán attitűdöt és nekiállt kattogtatni. Volt ott minden, álló péniszű kis szobrocska, kicsi péniszű szobrocska, öreg perverz bácsi, meg persze kötelező Mona Lisa és milói Vénusz. Mivel Jour de la Patrimoine volt, ingyen voltak a múzeumok, legalábbis a francia így tudta. Más kérdés, hogy nekem máskor is, mert az EU-ból jöttem és nem vagyok 26. Azt hittem, hogy ez a kitétel minden fiatalnak kedvez, de kifelejtettem a számításból Norvégiát is meg Algériát is, úgyhogy a norvég oda nem figyeléssel, az algír pedig kis jóindulattal jutott csak be ingyen.

Ami a Jour de la Patrimoine-t illeti, megkérdeztük a franciát, hogy mi is ez voltaképpen. Az algír elmagyarázta, hogy ezen a napon ünneplik és terjesztik a kultúrát, a francia pedig megvonta a vállát és azt mondta, hogy ez az, amikor nem kell fizetni a belépőkért. Végülis ez a lényeg, nem? :)

Három és fél óra tömény kultúrálódás (péniszes szobrokon való röhögcsélés) után eldöntöttük, hogy megérdemlünk némi vacsorát. Mivel senki nem ismert semmit a környéken a keresgélés vége az lett, hogy egy McDonálc gyorsétteremben ettünk. Annyira nem voltam tökös, hogy franciául kérjem a kaját, de mire a csaj visszaért vele, elfelejtette, hogy külföldi voltam, és fizetni már franciául kellett. Hatan bepréselődtünk négy helyre, aztán nem történt semmi különös azon kívül, ami ilyen esetekben történni szokott.

Az estét a belgával, a franciával és az algír orosszal töltöttem. Csalódás volt bizonyos tekintetben. Mindegyik vett egy sört és amikor meglátták a 2 sörömet, elkezdtek húzni és én majdnem elszégyelltem magam. A francia aztán előadott egy történetet arról, hogy milyen férián volt egy isten háta mögötti helyen, ahol annyit ivott, hogy összetörte az autóját, de már nem tudtam igazán komolyan venni. Amúgy jó arc, megtanított minket - szóban - tüzet gyújtani egy botocska és sok gyors húzogatás révén. Nem kis örömünkre szolgált az előadás.

Ma végre megtaláltam az egyetemet. Ezelőtt kétszer próbáltam, két különböző címen, az egyik más, a másik nincs rajta a térképen. Már azt hittem, hogy csak fikció, kitalálták, hogy az állam adjon pénzt, de tényleg létezik. Viszont a helyzet kicsit visszásan sült el, mert kiderült, hogy én vagyok kitalálmány. Nem létezem. Senki sem szólt nekik, hogy jövök. Bizarr. A nő először gonosz volt, aztán jött egy férfi, aki bedobta a tanszékvezetőm nevét, erre mosolyogtam és bólogattam, ettől kicsit enyhült a légkör, de még mindig két oldalról záporoztak rám a kérdések. Végül a nő úgy döntött, hogy nem lesz tovább gonosz, és azt mondta, "ja nem azér', felveszem az egyetemre, holnap reggel 10-re jöjjön vissza." Értetlenül állok a helyzet előtt, de már nem tök tanácstalanul. Holnap reggel 10-kor minden kiderül.

Megnéztük a luxemburgi kertet is ma, és még egy legendának sikerült ezzel a végére járnom. Mindig is úgy gondoltam, hogy a parkokban pétanque-ot játszó öregemberek csak tankönyves kultúraterjesztő fogásként léteznek, mint a tejcsárda tehénfejő fapapucsos holland asszonyok. Tévedtem, a legenda valóra vált, az öregek tényleg ezt nyomják itt a pirospaprika helyett.

Az idő szép, napsütéses, őszies, de csapadékmentes. Nagyon vágyom fagyizni két napja és sörözni pedig amióta csak nem söröztem, túl régóta. Csütörtökönként van Erasmus party a Montparnasse-on, állítólag oda kell menni, állítólag jó, érdekel is tényleg... az is érdekel, hogy milyen féktelenül mulat az, aki nem tudja mit jelent az, hogy sörözni.