Ma megint kopogásra keltem, ma sem kiáltottam ki, hogy "igen", sőt, ma még egy "jövök"-kel is megpróbálkoztam, mielőtt bejött volna az ürge, mondjuk, hogy már rajtam volt a nadrágom. Mondjuk, hogy azért volt, mert az "én jövök" és a "te jössz" franciában nem túl jól megkülönböztethető fonémák. Úgyhogy mondta, hogy csak ablakot jött tisztítani, amit elhittem neki, mert kiírták, hogy szerdától ez lesz a program. Két percet hazudott, én meg itt várom pizsamapólóban és a tegnapi farmernadrágban, mert nem merek elkezdeni átöltözni. Ennek a fószernak varázslatos képessége van, legalábbis úgy tűnik, olyasmi mint Rubené: akkor jön, mikor mutogatom magam.

El is bizonytalanodtam. Ha nem is kettő percet mondott, hanem tizet (mert felőlem ez is lehet) akkor még lenne egy kis időm. Mindenesetre korán van (tudom, hogy fél 11 semelyik unierzumban nem nevezhető koránnak, se este, se reggel), viszont keveset aludtam, úgyhogy szó szerint remegek, de jó, hogy nem alszom át a napot. Elmegyek és keresek valami zacskóslevest a nagy boltban. Amúgy rájöttem, hogy a franciák miért nem esznek levest: azért, mert - legalábbis a zacskóslevesek íze alapján - nem tudnak jó levest készíteni. Ha otthon is ilyen szar lenne a leves, most nem hiányozna. Csak azt nem tudom, hogy akkor honnan jön az átkozottul jó francia hagymaleves.

Végülis egy órát vártam, hogy visszajöjjön a fószer, mielőtt elindultam boltba, étlen, szomjan. Végülis nem jött. Végülis hazaértem és nem járt itt azóta sem. Végülis csak az én ablakom maradt koszos.

Irish pub

nem is olyan nehéz, csak most ez megy a fejemben. napok óta. de tény, hogy hiányoztok. meg Sutyi is.

József Attila sem tudott ellenállni neki, minden egyes alkalommal kuncogtunk irodalmon, mikor előjött a téma, úgyhogy ha neki lehet, lehet nekem is. Felvettem egy órát, aminek a célja a francia nyelv leírása. A tanár egy csodabogár, olyanokat mond, hogy "a természet nem jótevő, hanem valójában igen-igen veszélyes" meg "nos, igen, szükségeünk van mások nyomorára, mert megnyugtat minket [a saját helyzetünkkel kapcsolatban]." Ezeket leszámítva ez a legeslegunalmasabb órám. De amúgy Párizs oké.

És akkor álmomban megkérdeztem Danit, hogy én még hogyhogy nem hallottam őt hollandul beszélni. Aztán rájöttem, hogy azért, mert ők otthon is magyarul beszélnek, a kedvemért. Ezért. Sokat vagyok a belgákkal.

Lány pénisszel. Mondta, hogy most hagyta el a pasija. Megállapítottam, h a srác meleg volt.

Nem tesz jót a koránkelés, sokat álmodom.

Ma reggel, amikor a takarítónő kopogtatására keltem, nem ordítottam ki azonnal, hogy "igen?" mint eddig minden alkalommal. Azt mondtam, hogy "Attendez!", felkeltem, és elküldtem. Az ő anyanyelvén. Ennek következtében új ágyneműt nem kaptam, de majd meglátjuk hogy zajlanak a dolgok két hét múlva szerdán. Akkor újra próbálkozni fog.

Vagyis "Cover your cough", gondolom én, mert csak spanyolul és angolul írják ki, mindenhová, hogy hogyan ne add tovább az újinfluenzát. Az jó, hogy megtanultam rendre inteni a spanyolokat az anyanyelvükön, de több ponton vitatkoznék.

Először is miért pont spanyol? Azt hiszik, ők nem tudnak angolul és franciául, ha már itt vannak? A helyükben perelnék.

Másodszor, ellentétes okokból, miért nem magyar? Velünk miért nem ilyen kedvesek? Már találtam 4 magyar lányt is, kitartóan bújkálok előlük.

Harmadszor, azon is vitatkoznék, hogy csak kiírják, hogy hogy ne add tovább vagy kapd el, például ott van a mosdóban, hogy moss 30 másodpercig kezet, szappannal, és töröld meg, különben mind meghalunk. De nincs szappan, se kéztörlő. Ha én elkapom, tuti mind megdöglik.

Van egy dolog, amit mindig elfelejtek, pedig fontos: esélyt adni az idegeneknek arra, hogy megmutassák, nem is olyan idegen a természetük az enyémtől. Sokban hasonlítunk sokmindenkivel, csak néha ezt is elfelejtem. Mindig különbözni akarunk.

Az olasz lány azt mondta, hogy bárcsak olyan szeme lenne, mint az enyém. Erre én azt mondtam, bárcsak olyan szemem lenne, mint az övé. Azt mondta, beteg vagyok, én pedig ugyanezt róla gondolom. Tanulság ezúttal sincs.