Tegnap mulatni voltunk, elmentünk lengyel csajhoz román meg csilei csávóval. Buli után felmentünk a cuccokért a csajhoz, csilei csávó pedig kijelentette, hogy ő itt alszik. A lengyel lány ágyában. De csak egy órát, amíg nem jön a metró. Győzködtem, győzködtem, már vagy 20 perce, de hajthatatlan volt, úgyhogy leléptünk. Megbeszéltük, hogy a lengyel lányt sem zavarja, még írtam is neki smst, hogy szóljon, ha menjünk vissza, persze biztosra vettük, hogy feleslegesen, mert ő is akarja. 5 perc múlva kaptam tőle egy smst, hogy írjak, ha hazaértem. Még 5 perc múlva a csilei csávó írt : 'She asked me to go. Right now i'm on my way back.' Istenem, tévedtünk. Mégsem akarta.

ami lemegy még. Persze friss és király, paprikaparadicsomhagymacukkini és tojás, ami működik. Holnap meglátjuk. Otthon akarok lenni. Itthon vagyok, csodás itt, de itt nem tudom befejezni. Legyen már vége. Meg persze hiányoztok. De azok is hiányozni fognak, akik itt vannak. Sokat kell még tanulnom, mert egyelőre úgy látom, hogy ez elég szopás. És furák itt a rövidek. Oltás. Biztonságra van szükségem és békére. Egyszerű.

 van ember aki nem ismeri? nem is szeretem a hip-hopot, nem nekem való, de a téma zseniális. tüpptütüpptüpptüpptütütütütütüppp

Most értettem meg, mit kell Richard Gere-en enni a Pretty Womanben. Van ami időbe telik.

Rizs egyrészt az, hogy végeztem mindennel, ma leadtam az utsó beadandót is. Nem biztos, hogy nem buktam meg, de majd kiderítem. Jó lenne, ha meglenne mindenem, mert akkor otthon elfogadtathatok dolgokat, anélkül csak elcsesztem a félévet. (Persze nem, mert itt is értékes, számomra fontos embereket ismertem meg, volt részem pár mókában, amit inkább meg sem említettem, mondjuk inkább, hogy nem emlékszem és nem utolsó sorban eltöltöttem pár hónapot Európa egyik fővárosában, ami már akkor is megérte volna, ha nem csinálok semmi különöset.) Lényeg, hogy jobb lenne, ha meglennének a tanulmányi dolgok.

Másrészt a rizs az, amit megeszünk ugye, a "rizs hussaa'" kombóban. Itt nyugaton nem ragadósan szeretjük. Ázsiában csak ragadósan szeretik. Ha itt valaki ragadósra csinálja, jól kinevetjük. Ha ott valaki nem ragadósra csinálja, jól kibaszik magával. Ez már csak így van. A változatosság gyönyörködtet.

Két perce ugyanazt a 4 mondatot olvasgattam. A syntax cefetmód zavaros tud lenni, különösen egy idegen nyelven, és különösen úgy, ha az elején nem figyeltünk oda. Én nem figyeltem, úgyhogy megszoktam, hogy időbe telik, míg leesnek a dolgok. Már majdnem megértettem, hogy mi is a rejtélyesnek tűnő kapcsolat. De kiderült, hogy csak kettőt lapoztam véletlenül.

Ugye van az, hogy min. 40 oldalt kell írni, meg hogy van kettő szakom plusz egy fél, ami mondjuk 100 oldal összesen. Ugye ez ijesztő. De ugye van az is, hogy ugyan tegnap óta már 8 órát töltöttem ugyan a könyvtárban, de írtam már 7 oldalt. Persze nem szakdolgozat és persze utómunkálatok kellenek, sok, de elképzelhető, hogy lehetséges egy szakdolgozatot megírni. És ha egyet lehet, akkor lehet kettő és felet is. Gyors fejszámolás szerint elviekben cirka 100 óra alatt is elkészülhetne, amennyiben nem aludnék, és legfeljebb nyelésre, harapásra és pisilésre tartanék szünetet. Biztató és egy kicsit megnyugtató is.

Amikor még fiatal voltam egyszerűbb volt tájékozódni az emberek között. A rebellis kis köcsögök hosszú hajat növesztettek, vagy kopasz fejet borotváltattak és bakancsot húztak. Messziről ki lehetett szúrni, hogyha valaki valamit akart közölni a külvilággal, ami ismerjük el, hasznos. Abba nem megyek bele, hogy megfejtsem, ez az üzenet pontosan miben állt, de annyit mindenképp megállapíthatunk, hogy olyannyira el akarták mondani, hogy az egész kinézetüket alárendelték, mert megtehették.

Ezek a rebellis kis köcsögök mostanra ostoba f*szok lettek. Öltönybe bújtak, de legalábbis normális ruhába, hajat vágattak/növesztettek, nekem pedig néha percekbe, de van, hogy órákba telik, mire rájövök, hogy itt valami nem stimmel. Mondjuk mikor derült égből villámcsapásként elkezdenek zsidózni, feketézni, arról beszélni, hogy az ország mekkora szarban van és bezzeg mikor még pontpontpont ésatöbbi. Ez valahogy nem kóser. Jobban szerettem, mikor előre láttam, mire készüljek.