Ma két üveg lekvárral is találkoztam a boltban. Az egyik gazdija nem volt túl óvatos és a pénztárnál valahogy elejtette. Imádom a teli üvegek törésének a hangját. Ez is jó volt, csodálatosat klaffant a földön, ahogy széttört.

A másik üveg egy nénié volt, ő előrelátóbbnak bizonyult. A kezében szorongatva közeledett a nagy benga biztiőr felé és odaérve megkérdezte, hogy kinyitná-e. A biztiőr elmosolyodott, és egy mozdulattal, erőlködés nélkül kinyitotta. Ennek a hangját is nagyon szeretem. A néni boldog volt, a biztiőr is, és mondta, hogy neki szolgált örömére, hogy segíthetett. (Lekvár. Connecting people. :))