Bírom mikor társadalmi-életet élni jönnek könyvtárba az emberek. Persze, hogy igazából csak irigykedem, hogy épp nincs társaságom, még inkább, meg azért, mert az ő dolguk láthatólag még várhat. Az enyém kivételesen nem, ezért blogolok a könyvtárból. Mindenesetre a néhány röhögcsélősnek köszönhetően jönnek tanulni a többiek füldugóval. Még csak nem is a zenére gondolok, hanem a klasszik színes füldugóra, amit a jómunkásemberek arra használnak, hogy ne süketüljenek meg a gépek zajától. A mai fun-fact az, hogy ezek a munkavédelmi füldugóg arra találtattak ki, hogy a gépzajt kiszűrjék, az emberi beszédhangot viszont ne, egyrészt így ha kiáltanak, hogy "Vigyázzá' Józsi!" akkor meghallod, másrészt pedig nem kell a koszos munkáskézzel a füledben turkálni. Reggel beteszed, este kiveszed. Jó, mi? *

*Persze az is lehet, hogy feltalálták a suttogás elleni füldugót is már. Ha létezik, kérek.

Álmomban megettem egy túrórudit. Kicsi volt és egy kicsit olvadt, de mint tudjuk, az úgy is finom, persze annak, aki szereti. Nem is értem, hogy miért nem lopta el az ötletet a többi nép. Azt hiszik, hogy mert van nekik baklavájuk, crème bruléjük, brownie-juk vagy sajttortájuk, már nincs is mit hozzátenni. Pedig a túrórudinak mindig van hely.

Az este elment inni én meg otthon vártam. Mivel nem jött, lefeküdtem aludni. Amikor éjjel felébredtem, még mindig nem volt mellettem és nem esett jól. Biztos még mulat. Biztos elment valakivel. Biztos túl részeg. Kinyitottam a szemem, hogy megkeressem a telefonomat és körülnéztem a szobában. Mégiscsak hazaért. Ott feküdt szobatárs ágyában a fal mellett, fél könyékre emelkedve, és simogatta a szép haját, de olyan szeretettel az arcán és a mozdulataiban, amilyet azt hiszem nem is lehet tettetni. Szobatársnak jól esett. A fojtogató féltékenység és megalázottság felkúszott a torkomba. Nem szóltam, nem csináltam semmit. Mit is lehet ilyenkor csinálni? Lehet egyáltalán bármit? Semmi sem oldja meg a helyzetet. Minden elromlott. ("Minden egész eltörött, minden láng csak részekben lobban, minden szerelem darabokban, Minden egész eltörött"). Mérhetetlenül fáj. Reménytelenség. Aztán nagylevegő és felébredtem.

Nem értek egyet azzal, hogy ez a bizalomról szól. Mert arról szól, hogy a bizonytalanságot tudd elfogadni.

Itt is narancssárga az és, ha esik a hó.

Leány+pénisszel - érdekes, de emlékszem az álmomra. az én hibám.

régi+nyalókák - ez közös érdeklődés

idétlen+szó - ez szintén

kámaszutra - és ez is.

fini+univerzum - ez pedig zseniális. rá is kerestem, nem tudom, hogy mit akartak találni, de szerintem nem is baj. Az univerzum fini. * Erről egész sokat lehetne elmélkedni.

* a francia fini szó a szintén francia finir befejezni, befejeződni stb. ige participe passé alakja, jelentése ilyesformán: befejeződött, vége van. Meg persze azt is jelenti, hogy finom. Mármint magyarul.

Milyen modorosan fogalmaztam. Bocsánat.

Küldtek velem kaját. Utazóskaját. Legalább 15 órát volt melegben. Bakonyi csirke tejföllel. Most kicsit furcsa íze van, de megeszem, mert szeretettel készült (és gombával és tejföllel).

A családom szeret, csak nem tudom mik a szándékaik velem.