Indiai sztorija. Besz*rtam a röhögéstől.

Szóval ő ilyen béke belül - béke kívül elgondolás híve, ami csak jót tehet az emberiségnek. Egy kicsit megfertőzött, de félek, hogy a hazatérés túl erős ellenszer.

Lényeg, hogy randizgatott egy lánnyal és egyszercsak felismerte, hogy ő ezt csak a szekszért teszi most, de nem volt rendben ezzel a dologgal. A hódítás viszont jól esett neki, ezért folytatta. Amikor oda jutott, úgy döntött, hogy ez nem fair, békét kell teremtenie magában újra, és vallott a lánynak.

A lány persze nagyon felhúzta magát ezen és nem volt béke se kívül, se belül. "Azt hiszem nem értett meg. Biztos mégsem sikerült kapcsolódnom hozzá."

Biztos.

Az indiai próbál összeszedni mindenféle nyelvből mindenféle kifejezéseket. Amikor együtt ebédeltünk, megkérdezte, hogy kívánunk jó étvágyat. Mondtam, hogy jó étvágyat! Nevetni kezdett és azt mondta, ezt könnyű lesz megjegyezni, mert úgy hangzik, mint you are idiot! (A nyelvtanon való lovaglásnak most nincs helye.) Legközelebb mikor leültünk enni, már csak annyit oltott rám, hogy you are idiot. Visszaoltottam és nekiláttunk az ebédnek.

A lengyel lánynak fonetika órára van egy prodzsektje, választaniuk kellett egy számukra ismeretlen nyelvet, hogy azon dolgozzanak egy kicsit. A kis balga a magyart választotta és ezzel engem. Azt gondoltam, hogy nem lehet probléma, a magyar nyelv egyszerű ilyen szempontból, kevés szabály, mivel az írásmód követi a kiejtést, vagy fordítva, nem is tudom már, de a lényeg, hogy azt egyikünk sem gondolta, hogy ilyen béna leszek példakeresésben. Eddig is tudtam, hogy szeretek a semmire alapozva kijelenteni dolgokat, de most bebizonyosodott, és semmi hasznomat sem vesszük így. Tanulságos lecke.

Amúgy szerinte a legszebb magyar szó (már azok közül amiket ismer) a tojás, ma ezt mondta. Pontosabban azt, hogy azt mondani, hogy tojás, olyan, mintha azt mondanád, I love you. Gurgulázva kezdtem kacagni. Pedig szerintem is szép a magyar nyelv. Ez a kedvencem. Persze lehet, hogy az is segít, hogy ez az egyetlen, amit általában teljesen megértek.

Ma olyat tanultam, lehet Buddha leszek. El tudom hinni, eddig is sejtettem, és ha így nézem a dolgokat, sok minden értelmet nyer. Azért osztom meg így, válogatatlanul, mert azt képzelem, másnak is jó lehet, de nem akarom eldönteni, hogy kinek. Szóval az van, hogy tanítunk és tanulunk. Ez minden. Ezért futunk bele emberekbe. Van, hogy csak ők tanulnak, van, hogy csak mi. Van minden. De ez visz rendszert az egészbe. Ha a tanítás-tanulás véget ért, szétválnak útjaink. Ilyesformán a szerelem is csak akkor fáj, ha nem ismerjük be, hogy vége és nem vagyunk hajlandóak elengedni. De előfordulhat, hogy ezzel még vitatkozni fogok, majd akkor emlékeztessetek. Nagyon rosszul emlékszem régi dolgokra.

De most ettől vagyok lefagyva. Jó, hogy megtudtam. Remélem nem kell majd a lényeget késsel lehámozni a vallásról.