"Jaaj, de mivel csináljak zajt, hogyha éppen nincs nálam, csak csendes dolog van nálam."

Például én is, amikor egy indiai arccal ismerkedtem.

- Szóval tetszik Párizs?

- Aha.

- Régóta vagy itt? 

- Szeptembertől.

Kezdtem kifogyni.

- Szóval Indiából jöttél?

- Igen.

- És nincs honvágyad?

- Egy kicsi.

Utsó mentsvár:

- És hazamész Karácsonyra?

Persze nem csak én bakizom, ma másodszor történt meg, hogy előkerült a holnapi nemzeti ünnep téma, november 11, 1918, Armistice, vagyis a békekötés. Fingom nem volt, mi az.

- Mi, ti nálatok nem nemzeti ünnep?

- Németország oldalán? Mit ünnepeljünk?

Amúgy a mai estéből is könnyedén lehetne abszurd drámát írni. Ránkakadt egy csontrészeg nő és nem akart elengedni minket. Kérdeztem, mi történt, azt mondta, vannak napok, amik mások. Ezt a szót használta. Szerintem a férje veri és ma elszökött. De nem mesélte el, pedig kitartóan, mi több, bizalomgerjesztően igyekeztem hallgatni. Nagyon bizarr volt. Sosem tudom meg az igazi sztorit. Utáltam és szerettem a mai napot.

 * Ezen kívül találkoztam ma egy emberrel, aki úgy nevet, hogy "hahhaha". Ejtsd: hahhaha.

Mallanaga Vátszjájána sosem szekszelt életében. A Káma Szútrát megírta, megmutatva, hogy milyen módokon lehet örömet szerezni magunknak és másoknak. Persze a mű nem csak erről szól, hanem egyfajta útmutató is az élethez: elmeséli, milyen egy jó feleség, vagy hogy hogyan öltözködjünk. A szekszuális örömszerzés csak lehetőség, fedezzük fel, ha úgy tetszik, de ami lényeges, az ezen sokkal inkább túlmutat. Neki elhiszem.