Tegnap volt Párizsban a Nuit Blanche. Ez az az éjszaka, amikor meg lehet látogatni mindenféle intézményt éjszaka, mert nyitva tartanak. Az elnevezést illetően nem vagyok biztos, hogy mire utal, de vagy arra, hogy égnek a lámpák, vagy arra, hogy úgyis kiesik, amit láttál.

Az este az én paprikáscsirkimmel indult, amit ők "goulash"-nak hívnak, de mindenkinek ízlett, úgyhogy olyan bókokat kaptam, hogy belepirultam. (Kösz, Magyarország, a kultúrát, köszi anya, hogy elmondtad, hogy kell.) Amúgy tényleg fini lett, csak híg volt a lé, mert türelmetlenek voltak. Tudok főzni. Most már férjhez mehetek?

Fél 12 előtt elindultunk az éjszakába, és első utunk a Jardin de Luxembourg-hoz vezetett, de már a metró kijáratánál alig jutottunk tovább, pedig volt egy csudanagy diszkógömb, de akkora, hogy amikor angolul meg franciául rámutogattak nekem, annyit tudtam mondani, hogy "Baszki, ez télleg kurvajó!", aztán rájöttem, hogy ez nem elég, úgyhogy le is fordítottam ("Wow!"), hogy mindenki értse. Lenyűgöző volt.

Hanne, Fréderic és a boros srác

Ezután elsétáltunk a hömpölygő tömegben - igazából nem kellett sétálni, elég volt néha megemelni a lábunkat, vitt a tömeg, - a Pantheon elé, ahol zenéltek és fanfárt jártak a népek, de ez nem volt olyan izgi, úgyhogy kibontották a dobozos bort. (Három liter, és azt mondták, hogy az ára really interesting volt, és hogy ahhoz képest nem is olyan rossz, nyugodtan igyunk. Nyugodt voltam.)

Mivel azt mondták, hogy a Szajna partja jó, oda is elmentünk, ha már egyszer. Összefutottunk Feka Tasszal, az énekessel Montparnasse-ról, sör volt az egyik kezében és egy cigi lógott a szájából, Hanne megkérdezte, de nem játszott már többet, majd legközelebb, azt mondta.

A Notre Dame-nál majdnem elvesztem, bor és tömeg jó kombó. Aztán mégsem vesztem el, de hamar azt kívántam, bárcsak elvesztem volna, mert az apró indiai, Malu (fizikus, PhD :o) véget nem érőn nem vicces viccekkel szórakoztatott minket, mint pl. why is 6 afraid of 7? because 7 ate 9.. hááááháááá. Az ő előadásában why is 7 afraid of 6? because 6 7... no. wait.. stb. De amúgy édi ember, azért volt olyan jó kedve, mert végre egy kicsit otthon érezte magát, neki a párizsi utcák olyan kihaltak.

Nyilvános wc

Mindenki kis világító matricákat viselt, és addigra nagyon akartam egy piros szivecskéset, naná, úgyhogy meg kellett találnunk a forrást. A városháza volt a tipp, bejött, de elkéstünk. Katasztrófa. Mivel a boros srác elveszett, más forrást kellett találni, egy kicsi kávézó-étterembe ültünk be. A pincérek parasztok voltak. Kétszer annyiba került a bor, mint amit ígértek, és legalább tízszer annyiba, mint amennyit ér. A piros párna velem jött, de reggelre rózsaszínnáváltozott, ami nem baj, mert szép. Tényleg tetszett.

Ide majd elviszlek titeket, mert ajándék párna jár a borhoz

Aztán volt egy híd, ahol zene volt és kék meg zölden világító kockák, de végülis nem táncoltam reggelig, mert nem táncolt senki.Szomorú, de igaz.

Fél hétre már haza is értünk, lassan fel kéne deríteni az éjszakai buszokat, mert ez így nem állapot, hogy minden éjjel lejárom a lábam.

- You know you're getting smarter tonight.

 - You know I'd rather be getting lucky.

Amikor a feneked jobban ugrál futás közben, mint a melled, épp itt az ideje rászokni.

Amúgy Lenny Kravitz él, és a Champs-Elyséen shoppingol Pinkkel, aki újabban afro-amerikai. Lenny pedig 165 cm magas. Ha valamelyik infó nem stimmel, hát akkor mégsem ők voltak azok.

Bármilyen jól fog mutatni is az (amúgy használhatatlan) önéletrajzomban, a Sorbonne, legalábbis az a része, ahova én járok, elég tré. Persze azt hittem, hogy a földi mennyországot találom majd ott, a tudás hatalmas templomát, de ebből csak annyi stimmel, hogy nagy, és sok benne a nép. A wc-k, női férfi egyaránt, 10 méterről bűzlenek a folyosón. Hiányzik a Gólyavár.

Ami a tanárokat illeti, eddig csak kettővel találkoztam, mert van, aki csak a jövő héten kezdi az oktatást. Mint tudjuk, segg vagyok nyelvészetből eléggé, és ez egy elcseszett nyelvészetegyetem, ahova járok. Viszont eddig minden órát többé-kevésbé felfogtam és nem azért, mert mindent huszadszorra hallok, vagy mert a vizsgakövetelményeket mondták csak el. Neheeem :) Itt magyaráznak a tanárok és figyelnek, hogy megértettük-e. Itt tanítás folyik, bizony, legalábbis egyelőre úgy tűnik, és nem "az anyag leadása". Le vagyok nyűgözve. Jó lenne, ha helyesnek bizonyulna az első benyomás. Csakmer'akkó' inkább maradok.

F : Excuse me, do you know who won the german elections?

Én : No.

F : Are you not german?

Én : No.

F : I thought you were german.

Én (erőltetett mosoly) : No.

F : ...where do you come from, then?

Zseniális volt a fószer, nem sokat beszélgettünk ezután sem. Az indiai esten történt, hogy csak úgy odafordult hozzám és feltette a kérdést.

Amúgy az indiai est érdekes volt, a 19 húros hangszerükön való játékkal, énekléssel, és tánccal. Persze ez mind előadás volt, nekünk csak nézni kellett.

Azóta sem tudom, hogy ki nyerte a választást.